Még alkudoznak

A kényszer nagy úr. Ezt be kellett látniuk a szegedi kézilabdázóknak és vezetőiknek egyaránt, amikor a nyár derekán tárgyalni kezdtek, hogy kialakítsák a csökkentett költségvetésű bajnoki ezüstérmes és újra BL-szereplő együttes új keretét, s megtervezzék a várható bevételeket és kiadásokat.

„A súlyos gazdasági válság közepette a kassza feltöltése Szegeden sem egyszerű, a számlákat pedig nekünk is ki kell egyenlítenünk, ezért kényszerlépésekről kellett döntenünk mind a keret összeállításakor, mind a pénzelosztáskor – részletezte a patinás klub helyzetét Lele Ambrus ügyvezető elnök, akitől a Picknél még függőben lévő személyi kérdésekre is választ vártunk. – A következő évadra legalább harminc, de lehet, hogy negyven százalékkal kell csökkentenünk a költségvetésünket, miközben szeretnénk megőrizni helyünket mind az európai, mind a hazai küzdelemsorozatok élmezőnyében. Ez roppant nehéz feladat lesz, amelyhez játékosaink megértését és együttműködését is kértük. Túlnyomó többségükkel gyorsan megállapodtunk, mert elfogadták, hogy a jövőben kissé szerényebb javadalmazásért kézilabdáznak. A csökkentés mértéke persze nem volt, nem is lehetett azonos mindenkinél.”

A két balkezes átlövőről – a két „nehéz emberről” –, Laluska Balázsról és Krivokapics Miloradról, akikkel még tárgyalnak szerződésük módosításáról a Pick-Szeged vezetői, külön is beszélt Lele Ambrus. Szerinte Laluskával és menedzserével, Szörnyi Attilával jól haladnak, s egy-két napon belül befejeződnek a tárgyalások. A legjobb megoldás az lenne a vezetőknek és a csapatnak is, ha Laluska maradna.

„Ha mégsem jutunk egyezségre, Laluska kivásárolható lesz egyéves szerződéséből – fűzte hozzá Lele Ambrus. – Hasonló a helyzet Krivokapiccsal, akit viszont még kétéves szerződés köt a Pickhez. A jövő héten vele is befejezzük a megbeszéléseket.”

Kissé másként látja fizetéscsökkentése kérdését és körülményeit Laluska Balázs, aki azzal kezdte, hogy ő is megállapodásra törekszik, mert szívesen maradna nevelőegyesületében.

„Nem merev az álláspontom, és már sokat engedtem is belőle, de a vezetők, sajnos, egyre szorítják a prést – mondta a válogatott átlövő, aki három évig a spanyol Leónban játszott, s tavaly tért vissza Szegedre. – A legfőbb baj az, hogy a vezetők csak június végén közölték társaimmal és velem takarékossági elképzeléseiket. Ekkorra a jobb klubok már feltöltötték keretüket, vagyis sarokba szorítva éreztem magam. Sebaj, ha sikerül megállapodnunk, nem marad bennem rossz érzés.”