Más kezdők, más meccs
Bár Lúdas Matyi háromszor páholta el Döbrögit, no és persze ugyanennyi a magyar igazság is, a büki sportcsarnokban gyülekező kosárbarátok úgy gondolták, hogy a megfiatalított, átalakulóban lévő férfiválogatottunktól tökéletesen elegendő, ha csak kétszer leckézteti meg a jó erőkből álló bosnyák nemzeti együttest. Az első alapos verést mindenesetre pénteken Zalaegerszegen már ki is osztották Németh Istvánék az előzetesen teljesen más forgatókönyvre számító látogatóknak, a két gárda fürdővárosi randevúja viszont több okból is jóval keményebbnek ígérkezett. Egyrészt a zalai megyeszékhelyen remekül teljesítő Horváth Zoltán és Fodor Márton kisebb sérülést szenvedett, ezért Mészáros Lajos szakmai igazgató úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért mindkettejüket pihenteti. Másrészt már a bemelegítésnél látszott, hogy a bosnyákokat alaposan felpaprikázta az egerszegi fiaskó, úgy is fogalmazhatnánk, hogy teljesen más csapat készült a magyarok elleni visszavágóra, noha a keretükben nem történt lényegi változás.
Így aztán senkit sem lepett meg az, hogy Mensur Bajramovic tanítványai kezdték jobban a mérkőzést, bár ehhez az is kellett, hogy a mieink mesterlövészei rendre célt tévesszenek. Ám amint legjobbjaink belőtték magukat, máris fordult a kocka. A nyitó etap végjátéka viszont Bosznia-Hercegovina gárdájának sikerült jobban, így a vendégek vonulhattak minimális előnnyel az első kisszünetre. Ezért aztán a magyar szakmai stábból meccselő Dzunics Braniszlav alaposan fel is emelte a hangját a pihenő alatt: a paksiak mestere főként a csapatjátékot hiányolta, véleménye szerint túl sok volt az egyénieskedés. A tréner tanácsai azonban nem érték el a várt hatást, ugyanis a második negyed derekán már majd egy tízessel tartott előrébb a szinte szó szerint harapó ellenfél. A félidő végére pedig szinte szakadékká szélesedett a küzdő felek közötti kezdetben apró rés: már 17 pont volt oda. Amire némi magyarázatot adhat a triplák statisztikája: az első húsz percben a magyarok mindössze 13, míg a vendégek 55 százalékos hatékonysággal dobtak a hárompontosvonalon túlról. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mieinknél az sem működött pontosan Bükön, ami Zalaegerszegen a legjobban funkcionált, a védekezés. A bosnyákok pompás dobóstatisztikájához ugyanis az is hozzájárult, hogy a mieink rendre lekéstek emberükről, így ők szinte zavartalanul emelhették kosárra a labdát.
A második félidő elején szerencsére sikerült hatékonyabbá tenni a védekezést, és mivel Bódi Ferenc, valamint Horváth Ákos is betalált távolról, máris csak nyolc pont volt közte, a harmadik felvonás végére pedig hétegységnyire szűkült a különbség. A felzárkózás közepette Lóránt Péter úgy húzott a gyűrűbe egy fellöbölt labdát, hogy még a tengerentúlon is megsüvegelték volna. A záró negyedben ugyan fordítani nem sikerült, a küzdőszellemre nem lehetett panasz: a magyar válogatott végül majdnem húszpontos hátrányból felállva szorossá tudta tenni a végjátékot. Mészáros Lajos csikócsapata ezúttal azt bizonyította, hogy van tartása, és ha ez jó játékkal párosul majd, tényleg bizakodva tekinthetünk az A-divízióban maradásért lejátszandó mérkőzések elé.
