Carlo Ancelotti bajban a számokkal

Tizenöt megtartott edzés után összefoglalta a Chelsea-nél szerzett tapasztalatait Carlo Ancelotti, a csapat nemrég kinevezett menedzsere, mondatai pedig kissé meglepték az angol szakírókat. Az Egyesült Államokban edzőtáborozó, szombat este a Seattle-lel játszó (az eredmény lásd a 8. oldalon) együttes vezetője angliai edzőktől szokatlan óvatossággal nyilatkozott, ráadásul véleménye nyilvánvalóan nem állt összhangban a valósággal.

„Nem szeretnék tizenegy játékost kiemelni, és lehet, hogy a jövőben sem vállalkozom ilyenre – válaszolta Ancelotti a londoniak legerősebb összeállítására vonatkozó kérdésre. – A csapatnak huszonöt nagyszerű játékosa van, és én nem tudok rangsort felállítani közöttük.”

Lássuk hát, mit kifogásoltak a mindig kritikus angol újságírók a látszólag „ártalmatlan” kijelentésen! Jurij Zsirkov csak a jövő héten csatlakozik a kerethez, ám a minőségi játékosokra vonatkozó huszonötös létszám sehogy sem stimmel: Amerikába huszonhatan utaztak, köztük a megtűrt kategóriába tartozó Andrij Sevcsenko és Claudio Pizarro, továbbá a főszerepre szintén esélytelen fiatal hármas, Michael Mancienne, Scott Sinclair és Sam Hutchinson. Vagyis az Ancelotti által sejtetett aranytartalék nem létezik, különösen úgy nem, hogy a klub anyagi okokból nem engedélyezte a menedzsernek sem Franck Ribéry, sem az általa igen nagyra tartott Andrea Pirlo megvásárlását.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a gárda csapatkapitánya, John Terry körül továbbra is nagy a köd, hiszen a Manchester City felé kacsingató védőt még mindig nem sikerült minden kétséget kizáróan maradásra bírni. A történet főszereplője hallgat, Ancelotti – talán éppen kétségbeesettségről tanúskodó – határozottsága ugyanakkor gyanús: „Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy marad, hiszen még három évig szerződés köti a klubhoz.”

A csapattársak állítják, a bizonytalanság nem nyomja rá a bélyegét a gárda teljesítményére, Petr Cech kapus ráadásul változást sem tapasztal Terrynél: „Ugyanaz a kapitány maradt, aki három hónapja, egy éve vagy öt éve volt. Nem szükséges kérdezni őt az ügyről, látszik rajta, hogy elkötelezett.”

Kérdés: mire?