Lleyton Hewitt visszatért

Egy plusz, egy mínusz.

Argentína szerda délután azt ünnepelhette, hogy Gisele Dulko voltaképpen biztosan továbbjutott a 2004-es győztes Marija Sarapova ellen, másnap viszont azt kellett megemésztenie, hogy Juan Martín del Potro ugyanerre képtelen volt a 2002-es bajnok Lleyton Hewitt ellen. Pedig az első forduló után még mindenki a világranglista-5. Del Potro dicséretét zengte, ami Arnaud Clément 6:3, 6:1, 6:2-es elintézése láttán nem is volt nagy túlzás. „Mindent jól csináltam, a szervákat, a röptéket, a ritörnöket – mondta ő maga, majd tudván, hogy Hewitt lesz az ellenfele a második körben, hozzátette: – Jó esélyem van arra, hogy remek versenyem legyen. Amikor pályára lépek, csak a győzelemre gondolok. Nagyszerű játékos került az utamba, de megvannak a fegyvereim, van önbizalmam, megpróbálom legyőzni.”

Az igyekezettel nem volt gond, az önbizalommal annál több.

Jó másfél óra után például már hitehagyottan nyúlt a törülköző után a sokadik balul elsült labdamenet végén, miközben Hewitt úgy játszott, mint legszebb napjaiban. Pedig az első szettben, 2:2-nél majdnem elveszítette az adogatását, csak pörgő lábmunkája mentette meg a bréktől. Ettől viszont akkora lendületet vett, hogy egészen a győzelemig rohant.

A következő játékban ő brékelt, a sajátjában hárított néhány bréklabdát, és 6:3-mal hozta az első szettet. Del Potro eközben nemcsak azt volt kénytelen elkönyvelni, hogy a túloldalon igazi füves specialista dolgozik, hanem azt is, hogy egy ritörn közben megsérült. Miközben edzője baljós tekintettel méregette a térdkalács alatt rögzítőkötéssel ellátott szalagjait, Hewitt végképp kezdett belejönni. Egy ízben úgy rövidített, hogy Del Potro esélytelenül startolt a labdára, és miután a második pattanás után elérte, átugrott a hálón, és elismerése jeleként az ausztrál kezébe nyomta. Az önironikus pillanat jót tett neki, fej fej mellett haladtak tovább, a játszma végén azonban Hewitt megint lecsapott, 5:5-nél brékelt. Csak úgy röpködtek a híres „Come on!”-ok, majd első kettős hibája ellenére a saját adogatásából 7:5-tel be is fejezte a szettet.

És a meccset is.

Mert az itt dőlt el végleg, a következő néhány percben Del Potro „semmire” veszítette el saját adogatójátékát. Amikor Hewitt már a győzelemért szervált, előjött régi rossz szokása: megijedt a lehetőségtől. El is bukta a játékot, de az argentin képtelen volt előnyt kovácsolni az ölébe hulló lehetőségből (ő is elvesztette a sajátját), s ez a meccsébe került, mert az energikus ausztrál ugyanolyan hirtelen összeszedte magát, mint ahogy elhagyta, és 7:5-nél pontot tett a harmadik végére. Del Potro ezzel zsinórban harmadszor esett ki a második fordulóban Wimbledonban.

Amikor az utolsó labda szélesre esett, Hewitt nem tudta eldönteni, hogy hanyatt vágja magát, vagy térdre rogyjon, végül guggolás közben tört ki belőle az első örömkiáltás, a hét évvel ezelőtti döntő óta talán legjobb meccse után.

„Sokat készültem Wimbledonra. Amikor annak idején itt döntőztem, akkor is elbírtam a centerpálya terhét, úgyhogy ez a második fordulóban sem okozhatott gondot. Nehéz az ennyire erősen szerváló ellenfelekkel játszani, mint Del Potro, de jókat ütöttem. Nagyon jól játszottam, eredményes taktikám volt, amit tökéletesen végre is hajtottam. A torna előrehaladtával pedig egyre jobb leszek a füvön. Szeretném meghálálni az ausztrál drukkerek szurkolását a folytatásban is” – mondta a világranglista-56. Hewitt sebtiben a pálya mellett, megtoldva azzal, hogy Wimbledon tényleg olyan neki, mintha második otthona lenne.

Ez nemcsak az eredmények miatt igaz: a csöndes angolok között tucatnyi ausztrál drukker biztatta lelkesen kedvencét, akinek ilyen játékkal a negyeddöntőig is viszonylag simának tűnik az útja, mert a következő körben a világranglistán pont előtte álló német Philipp Petzschner, aztán a spanyol David Ferrer vagy a cseh Radek Stepánek következhet, mielőtt feltehetőleg az amerikai Andy Roddick az útjába kerül.