Nyomásgyakorlás

Bevett dolog manapság az itthoni kosármeccseken, hogy a hazai csapat szurkolói megpróbálják befolyásolni az ellenfelet és a játékvezetőket: azt szeretnék elérni, hogy a riválisnak a kritikus pillanatokban megremegjen a keze, a bírók pedig a kiélezett szituációkban nekik kedvezzenek. Befolyásolni – írtam, csakhogy ez a jelenség az utóbbi időben egyre inkább kimerítette a megfélemlítés fogalmát, vagyis egyértelműen fokozódott a nyomás. Fokozódott, mert fokozódhatott: az ilyesfajta jelenségeket ugyanis nem torolták meg kellő szigorral az illetékes szervek. Így bár a szombathelyi szurkolók rohantak be a pályára, és ütötték meg többször is az egyik játékvezetőt, el kell marasztalni a kosarasszövetséget is: ugyanis ha kellően következetes, ha szigorú döntést hoz a korábbi, ehhez hasonló vagy ebbe az irányba mutató esetek után, valószínűleg nem jutunk idáig. Konkrétan a május 8-i Falco–Albacomp meccsre gondolok, amely a lincshangulat miatt már majdnem félbeszakadt, ám hiába telt el azóta több mint egy hét, nem született az ügyben elsőfokú döntés. Sem. Márpedig ahogy a kosárlabdában a játéktéren sincs idő sokat totojázni, úgy a zöld asztalnál való határozathozatallal sem szabad sokat késlekedni, különben idejut a sportág. A szombathelyiek állítólag milliós nagyságrendű pénzbüntetésre számíthatnak az akkori rendezési hiányosságokért – ha már megkapták volna, talán most minden másként alakul, és nem kell ilyen szomorú történésekről beszámolni, mint bíróverés vagy a mérkőzés félbeszakadása. Mert ez már nem fér bele az edzők által is egyre gyakrabban emlegetett „hazai pálya előnyébe”, sőt a szombathelyi szurkolók viselkedése hetek, hónapok óta nem fér bele ebbe. Ezért is baj, hogy legnagyobb kedvencük, a csapat kapitánya rendre élen jár a pályán a kakaskodásban. Aztán a rossz példát meg a következmények hiányát látva a közönség balhésabb része még hamarabb enged szabad utat indulatainak. Ezek után pedig hiába zárják be a Falco arénáját, ami történt, megtörtént... ...és sokat ártott a sportág jó hírének.