Ez lenne a fejlődés?

„A tudást kell importálni a magyar futballba, az hiányzik belőle, meg a munka” – mondta Kisteleki István, amikor a kilencvenes években az Ajaxnál rehabilitációs szakemberként dolgozó Jámbor László lett az utánpótláscsapatok vezetője mint az MLSZ futballfejlesztési igazgatója.

Nem kétséges, a tudásra szükség van, a munka senkinek sem árt, csakhogy az MLSZ rögvest a legsikeresebb korosztály, az Eb-döntőre kijutó, ott a spanyolokat is legyőző, végül bronzérmes csapat vezetésénél kezdte a rendcsinálást. Egészen pontosan: a csapat akkori edzője, Sisa Tibor nem kívánt beosztottként dolgozni.

Nos, az eddigi eredmények nem azt mutatják, hogy fejlődött volna az utánpótlás, igaz, a Jámbor László által kinevezett, Wilco van Buuren vezette szakmai stáb még csak néhány hónapja dolgozik.

Vasárnap a Szerbiától Szabadkán elszenvedett 1–0-s vereség azt jelentette, hogy az 1990-es korosztály nem lesz ott az Eb-n. A négycsapatos csoportból csak az első jut el oda, mi a házigazdák, valamint Ausztria és az általunk legyőzött Finnország mögött az utolsó helyen végeztünk.

Magyar betegség? Hiszen ha nyerünk, elsők lehettünk volna, de hiányzott a társaságból a kellő bátorság, a vállalkozó kedv.

Igaz, a csapat már a Nyíregyházán rendezett előselejtezőn is kínlódott, Skóciától kikaptunk, Azerbajdzsánt az utolsó pillanatban vertük meg (1–0), San Marino legyőzését meg természetesnek vehetjük – szerencsénkre itt még két együttes juthatott tovább.