Ünnep zárt kapuk mögött

Bajnokavatás – kordonokkal körbezárt, komplett harcieszköz-arzenált felvonultató rendőrségi erőktől zsúfolt, a zárt kapuk miatt hangulattalan Albert-stadionban. Hiába gyülekeztek szurkolói csoportok a Kazincbarcika elleni meccset megelőzően a Népliget környékén, és hiába tartott kora délután bejelentett szimpátiatüntetést az MLSZ intézkedéseivel szemben néhány fanatikus, a szigorú előírásokat még a könnyfakasztó történetek sem tudták átírni.

Percekkel a kezdés előtt egy sajátos akcentussal beszélő, a nyolcvanas évek ferencvárosi divatját idéző öltözékben pompázó középkorú férfi kísérelte meg átpréselni magát a klubházzal szemben felállított vaskerítés résén, s közben hangosan könyörgött a rohamrendőröknek, hogy eresszék be. „Engem nem tudnak viszszatartani, két hét múlva ismét eljövök, és ahogy negyven éve mindig, ott leszek a hazai ünnepségen” – csapta FTC-sapkáját a betonra a Tirolból érkezett drukker.

Hasonlóan vélekedhettek a Fradi-tábor tagjai is, akiknek egy része a találkozó folyamán a tribün alatt énekelte a zöldfehérek indulóját, míg mások egy kifeszített transzparenssel nyilvánítottak véleményt: „Kitilthattok, kizárhattok... Megtörni sosem fogtok! Ferencváros mindörökké!” - állt a molinón.

Az eredményjelzőn pedig 5–0 – ötvenegy percnyi játék után.S ha az egyik hazai akciónál nem Tóth Bence érkezik Ferenczi István mögött, a válogatott csatár alighanem csúcsot dönt, és másodosztályú pályafutása során először lesz ötször eredményes.

„Persze, láttam, hogy Bence üresen van, de sikítozott is rendesen, úgy kérte a labdát – mondta az immár harminchárom gólnál járó Ferenczi István. – Különleges viszonyban vagyunk, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy szép karriert fusson be. Hurcolom edzésre, a gyakorlásokon velem alkot párt, s ha valamit nem megfelelően csinál, fenékbe billentem... Edzőnk, Bobby Davison is látja, hogy hallgat a tanácsaimra, ezért hagyja, hadd terelgessem. A zárt kapuk ellenére a lefújás után nagy élmény volt a klubház előtt ünnepelni a végig mellettünk álló drukkerekkel.”

Hiába voltak útlezárások, hiába masírozott szombaton öt órakor több rohamrendőr a Könyves Kálmán körúton, mint a pénteki csúcsforgalomban lépésben haladó kocsik, a mérkőzés után – ha nem is az eredetileg tervezett forgatókönyv szerint, de – egymás nyakába borult szurkoló és futballista. A feljutást hat fordulóval, a bajnoki aranyat öttel a szezon vége előtt biztossá tevő ferencvárosi labdarúgók zöld-fehér szereléssel ajándékozták meg az őket folyamatosan éltető drukkereket.

Fél hat felé az ének elhalkult, a környék kiürült, az örömünnep véget ért. És bár a helyszínről utolsóként távozó ausztriai magyar ígérete szerint a következő hazai Fradi-meccsre is eljön, igazán boldog akkor lenne, ha egy év múlva már az első osztályú bajnokság megnyerését ünnepelhetné a csapattal – odabent az Albert-stadionban.