Újabb fehérvári ünnep

Szinte hihetetlen, de aki szerda délután Siófokon járt, valódi futballhangulatba csöppenhetett. A Balaton-parti várost ellepték a rendőrök, igaz, nem feltétlenül a Ligakupa döntője miatt. Az M7esen és a régi hetesen is a Siófokra vezető úton közúti ellenőrzést tartottak, hatalmas dugót okozva.

A stadion környékén is óriási volt az élet. A benzinkút felőli kapu mögötti tribünt megtöltötték a fehérváriak, már jóval a kezdés előtt hangosan éltették csapatukat a piros-kék mezbe öltözöttek. A másik oldal csendesebbnek mutatkozott. Mint kiderült, a stadiontól nem messze hoszszasan várakoztatták a pécsi szurkolókat szállító buszokat, amelyek csak a kezdés előtti pillanatokban gördültek a bejáratokhoz.

A stadionon belül is rengeteg biztonsági ember vonult fel, és ez nem volt meglepő, a két szurkolótábor nagyon rossz viszonyban van egymással. Már akkor megütköztek a két csapat hívei, amikor a Videoton a másodosztályban szerepelt, így nem okozott meglepetést, hogy a két tábor a legkülönfélébb, e helyütt idézhetetlen jelzővel illette egymást.

Koreográfiák és füstbombák fogadták a pályára lépő csapatokat, akik a futballra emlékeztető miliőben igencsak nagy lendülettel vetették magukat a küzdelembe, amely – úgy tűnt – váratlanul hamar eldőlhet.Horváth Zsolt, a másodosztályú pécsiek játékosa teljesen egyedül találta magát Sebők Zsolttal szemben, ám kimaradt az óriási lehetőség. Az ellentámadás pedig döntő fordulatot hozott az összecsapásban. André Alves került ziccerbe, még egy biciklicselt is bemutatott a kapus előtt, amikor Lantos Levente hátulról felborította. Tizenegyes és kiállítás volt az ítélet, és mivel Goran Vujovics higgadtan értékesítette a büntetőt, még alig kezdődött el a meccs, máris nagy hátrányba került a Pécs.

„Nem tudom, jó-e ez a szabály így – mondta Csank János, a ZTE vezetőedzője, korábbi szövetségi kapitány –, egy szabálytalanságért ugyanis kétszer bűnhődött a vétkes: egyfelől tizenegyest rúghat a sértett csapat, ráadásul csaknem nyolcvan percen át emberelőnyben is játszhat… Ha a félpályánál szándékosan elütik a gólhelyzetben kilépő csatárt, jogos lehet a piros lap, de az csak egy büntetés. Ez azonban a büntetővel együtt már kettő. Tudom, hogy ez a szabály, nem is hibáztatom a játékvezetőt, csak…”

A szervezetten és lelkesen futballozó pécsieket olyannyira megviselték a történtek, hogy nemsokára megkapták a második gólt is. Ezúttal is a tavasz egyik felfedezettje, Goran Vujovics talált a kapuba. A kétgólos előny megnyugtatta a fehérváriakat, láthatóan úgy gondolták, ez a mérkőzés már megvan, zsebben a Ligakupa és a vele járó húszmillió forint, ám a tíz emberrel játszó Pécs nem adta fel a küzdelmet. A mezőny egyik legmozgékonyabb, legtechnikásabb futballistája, Wittrédi Dávid amellett, hogy időnként egyedül összekuszálta a fehérvári védelmet, szabadrúgásból hatalmas gólt szerzett. Tomboltak a pécsi szurkolók, több füstbomba is a pályán landolt, ám Varga István csapata felébredt a szépítéstől, és a csereként beállt Moreira révén újból visszaállította a kétgólos különbséget. A gól előtt Sitku Illés nagy igyekezetében hasra esett az ötösön, de még ez sem volt elég, hogy a baranyai védelem menteni tudjon.

A szurkolók dicséretére legyen mondva, mindkét tábor végigénekelte, végigdrukkolta a Ligakupa-döntőt, így a semleges nézők arra gondoltak, bárcsak minden magyar mérkőzést ilyen légkörben játszanának…

Győzelmével a Fehérvár másodszor is megnyerte a Ligakupát, a Pécs a második helyezettnek járó tízmillió forint mellett a legtovább jutó másodosztályú csapatként plusz kétmillió forintot kasszírozott.

Ínséges időkben nem rossz pénz ez…