„Leírod az edzőim nevét is?” – kérdezte Marosi Ádám a döntő után: érezhetően fontos volt neki, hogy elsorolja őket. Az alapozása ugyanis valóban olyan lett, amilyennek lennie kell, az eddigi háromból két világkupán indult az idén, Mexikóban bronz-, Budapesten ezüstérmes lett.
A hétvégén a Nemzeti Lovardában zsúfolt nézőtér előtt megtartott kombinált szám előtt ő állt a mezőny élén, köszönhetően az edzői csapat tagjainak is: Bognár Gábor vívómesternek, Hicsák Zsolt úszó- és Balaska Zsolt lovasedzőnek. A záró szám szerepe a szokásosnál is nagyobb lett, mert előtte elég szoros volt a mezőny, hátulról is fel lehetett jönni, s nagyon vissza is lehetett esni – még az élről is. Mint kiderült, az igazi tudomány az lett az öttusaversenyek végén: hol hagynia kell a versenyzőnek, hogy a szurkolás előrerepítse (futás közben), hol meg csak a lőtáblára koncentrálnia, s e kettőt pillanatokon belül kell tudnia váltogatni.
„Elementárisan jó Magyarországon versenyezni – mondta Marosi Ádám a közönség biztatásáról. – A lövészetnél viszont arra készültünk, hogy ki tudjam zárni a külvilágot. Valamit hallottam abból, amit a szpíker beszélt, de nem tudatosult bennem.”
A siker további tényezőiként a lövészettel is foglalkozó Hicsák Zsolt, a futóedző Benkő Ákos és a pszichológus Balassa Levente nevét sorolta el a legjobb magyar.
