Ez volt élete legfontosabb meccse, mégis elveszítette. Pedig annyiszor győzött már, a siker a kisujjában volt. Igaz, ezt a harcot úgysem lehet megnyerni, végül mindig a halál kerekedik fölül.
Chuck Dalynél az idén februárban gyomorrákot diagnosztizáltak, három hónapig küzdött a gyilkos kórral. A 78 éves korában elhunyt szakember az NBA és az olimpiák történetének egyik legnagyobb, legkarizmatikusabb trénere. Az edzőlegenda 1983-ban került a Detroit Pistonshoz, amely 1989-ben és 1990-ben hurrikánként végigsöpört a ligán, mindkét évben megnyerve a bajnokságot. Az együttes roppant kemény, a fizikai erőre és többnyire a faulthatáron mozgó védekezésre alapozó stílusa miatt a Bad Boys, azaz a Rosszfiúk becenevet kapta.
„Néhány hete beszéltem vele, de nem tudtam, mit mondhatnék annak az embernek, aki tudja, halálos betegséggel kell megküzdenie, és szinte biztosan nem nyerhet. Azért biztattam, hogy ő mindig is harcos típus volt, most se adja fel” – emlékezett vissza edzőjére Rick Mahorn, aki Bill Laimbeer mellett a Bad Boys-korszak egyik legnagyobb verekedője volt.
Daly legnagyobb erényének szaktársai azt tartották, hogy képes volt harmóniát teremteni még egy olyan közegben is, ahol a játékosok között óriási volt a tudáskülönbség és ahol a szupersztárok között is személyes harcok dúltak.
A mester Amerika után a világot is meghódította, amikor megkapta azt a hálátlan feladatot, hogy a Michael Jordan, Earvin „Magic” Johnson, Larry Bird, Scottie Pippen, Charles Barkley, Karl Malone, David Robinson, Patrick Ewing, Clyde Drexler, John Stockton, Chris Mullin és Christian Laettner által alkotott válogatottal fellépjen a barcelonai olimpián. Az eredeti, első és máig is egyetlen igazi Dream Teamnek tartott csapat tönkreverte a világot, a mester pedig különleges csúcsot állított fel: az egész torna során nem kért időt…
Tizenhárom NBA-szezont átölelő edzősködését 638–437-es győzelem–vereség mutatóval zárta. Amikor 1999-ben végleg abbahagyta a trénerkedést, azzal indokolta döntését, hogy elege van a sok utazásból. Dalyt 1994-ben beválasztották az NBA Hírességek Csarnokába (Hall of Fame), majd a Pistons 1997-ben visszavonultatta 2-es mezét.
„Ha te nem vagy, mi sem lettünk volna azok, akik vagyunk” – mondta róla Mahorn a csapattársak nevében.