Át kell élni ezt a csodát Át kell élni ezt a csodát
Miként vélekednek a kettős rangadók újraélesztéséről a korábbi főszereplők? 1983 márciusában a Vasas már 3–2-re vezetett a Ferencváros ellen, amikor Várady Béla, az angyalföldiek történetének egyik legjobb rúgótechnikájú játékosa büntetőt rontott. A Fradi egyenlített, sőt… „Amikor a Vasas vezetett, jöttek a zrikák: mit ugráltok, nézzetek a táblára – nevetett Nyilasi Tibor. – Aztán egyenlítettünk, majd Szokolai László szöktetett, a Vasas kapusa kijött elém, én meg messziről átemeltem a feje felett. Nyertünk négy háromra… Én rohantam a Fradi-tábor felé, Szokolai Laci meg az angyalföldiekhez: Na, most mi van a táblán? Meg talán más is elhangzott… Szep- temberben jó időben, a beígért székek felszerelése után ötvenezren is kimennének a Vasas– Honvéd, Fradi–Újpestre. Remélem, a klubok partnerek lesznek, és kívánom, a játékosok éljék át azt a csodát, amelyet nekünk volt szerencsénk átélni.”
Életre szóló emlék
Kakas László a Vasas játékosaként két évvel később, 1985. április 27-én is védett a zöldek ellen, és Szabadi László góljával az FTC nyert. A Fradi jelenlegi kapusedzője jól emlékszik a mérkőzésre, hiszen különleges megbecsülésben volt része.. „Bizony, tízes osztályzatot kaptam az akkori Népsporttól – mondta Kakas László, aki ezzel egy igen szűk, csak néhány tagot számláló társaságba került. – Nem játszottunk jól, végig a Fradi támadott, percenként kellett védenem. Elismerem, néha eldobtam magam egy-egy lövésre, de én sem bíztam abban, hogy hárítani tudok, mégis elakadt bennem a labda… Van ilyen nap. A kettős rangadók hangulata örökre szóló emléket jelent. Micsoda élet volt a folyosón, amikor négy csapat találkozott. Az egész olyan emberi volt, szerethető, szóval az álláspontom egyértelmű, szuper ötlet lenne, ha újra életre keltenék!”
Egy próbát biztosan megér
Kozma Istvánnak kétszer is megadatott, hogy az Újpest az ő góljával győzze le 1–0-ra az ősi rivális Ferencvárost. „Az egykori Népstadionban 1987 áprilisában az újpesti, hét évvel később az Üllői úton a ferencvárosi szurkolótábor előtti kapuba lőttem a gólt – emlékezett a Vasasnál pályaedzőként dolgozó Kozma István. – Balról jött a beadás, kapásból elvállaltam, szegény Zsiborás Gábor nem tudott védeni. Fantasztikus érzés volt! Egy újpesti játékosnak győztes gólt rúgni a Fradinak nagy dolog volt, hát még kettős rangadón. Nagyszerű miliőben zajlottak a mérkőzések. Akik a második találkozón játszottak, megnézték az első bajnoki elejét, akik az elsőn szerepeltek, gyorsan öltöztek, hogy lássák az utánuk jövőket. Magam nagyon vártam ezeket a meccseket, különleges hangulatú összecsapások voltak, és mindig parázs csata zajlott a sok néző miatt. Hogy ma milyen lenne? Egy próbát biztosan megér…”
Minden a klubokon múlik
A Bp. Honvéd legendás játékosa, Détári Lajos is több kettős rangadón lépett pályára. 1987 márciusában a Fradi 2–1-re vezetett a Honvéd ellen, amikor… „Kaptam egy labdát a tizenhatosnál, többen rám rontottak, csináltam egy lövőcselt, aztán még egyet, még egyet – emlékezett a földön heverő zöld-fehér védőkre a Vecsés szakmai igazgatója. – Aztán elpasszoltam a labdát Zsiborás Gábor mellett. Fitos József hajrában szerzett góljával nyertünk is. Nagy élmény volt már melegíteni is a szoborparkban, a rengeteg néző előtt tizenkilenc évesen kifutni a Népstadion gyepére – elmondhatatlan érzés. Mégis, ez annyira retró, hogy szerintem visszahozhatatlan. A klubok nem lennének partnerek abban, hogy a jegybevétel nagy része a Ferencvárosé legyen. Akkor biztonságosan elválasztották a négy tábort, ma ez sem menne könnyen. Azt az érzést nem lehet visszahozni.”
