Isteni lenne újra kettős rangadóra menni. Ha a kort nézzük, talán kár, ha az élményt, akkor cseppet sem az abba a generációba tartozni, amely több mint egy évtizeden keresztül minden ősszel és tavasszal legkevesebb háromszor élvezhetett dupla meccset az akkor még Népstadionnak hívott arénában, mondjuk rosszabb esetben ötven-, átlagosan hatvan-hetven-, de előfordult, hogy nyolcvanezer futballőrült társaságában.
A felújított kettős rangadókra kiszemelt négy csapat, a Bp. Honvéd, a Ferencváros, az Újpest és a Vasas azokban az években hatalmas csatákat vívott a dobogós helyekért. Tekintsünk most el a meccsek felidézésétől, már csak a felületes emlékezés is nosztalgiarohamot váltana ki: gondoljunk csak arra, amikor az Újpest nyolc háromra verte meg a Ferencvárost hetvenhatban, hogy kicsit később a Fradi laza hét eggyel törlesszen, de tényleg hagyjuk, mert az emlékek áradata feltartózhatatlanul törne elő, és maga alá temetné ezt a jegyzetet.
Azóta eltelt két-három évtized, a világ megváltozott, most fél idényben megy ki annyi ember a stadionokba, mint akkor egyetlen kettős rangadóra. Akkoriban a játékosok a lelátókra igyekvő tömegtől karnyújtásnyira, a szoborparkban melegítettek, a fradistának esze ágában sem volt bántani az újpestit, ha valaki beszólt mondjuk Fazekasnak, hogy „Kapa, ma leverünk benneteket!”, az már garázda elemnek számított.
Képzeljük el ugyanezt ma!
Illetve jobb bele sem gondolni, inkább csak nyugtázzuk, hogy ha az illetékesek belevágnak az ötlet megvalósításába, muszáj tudniuk, hogy olyan kérdésekre kell válaszokat találniuk, amelyek akkor meg sem fogalmazódtak. Jellemző, hogy az ötletgazda is tudja, az első fordulóban több okból is tesztre szorul az elképzelés, mert például az erőviszonyok átrendeződtek, később ezek a csapatok nagy távolságokra kerülhetnek egymástól a tabellán, hiszen ma már nem szinte kizárólag ők osztoznak a dobogós helyeken, és ez bizony jelentős hatással lehet az érdeklődésre.
Ám azt mondom, az ötlet megér egy próbát. Ma – köszönhetően elsősorban a válogatottnak – a futball népszerűbb és hangyányival talán tekintélyesebb is, mint néhány éve volt, a Fradi visszatér az élvonalba – a szervezők miért ne idézhetnék fel a régi szép időket?
Aztán talán majd a meccsek is megteszik ugyanezt.
