Sinkó blog

VészharangEz nem afféle vádirat.Még csak nem is dörgedelmes leleplező cikk.Kérdezhetné bárki, akkor mi értelme van ezzel az egésszel foglalkozni, mire jó nevek nélkül vagdalkozni? Mert úgy lenne az igazi, ha én most szép sorban leírnám, hogy ki hol és mikor vétett a sportszerűség, a fair play szelleme ellen. S ki hol, mikor vétett a törvény ellen. Óvatosnak kell lenni, bizonyítékok nélkül csak tapogatózik az ember, még akkor is egyre több helyről hall idegesítő s olykor hihetetlennek tűnő történeteket. Nem új keletű ügy ez, az egyik sporthetilap példának okáért most is heti rendszerességgel sorozat formájában foglalkozik vele. De a Nemzeti Sport is írt már erről szőr mentén persze – hiszen senkinek sem hiányzik egy helyreigazítási kérelem vagy egy becsületsértési per. Pedig mondom, egyre több és több információ lát napvilágot. Az ember el sem hiszi, mi lehet a háttérben, ha csak a fele igaz annak, amit sokan, nagyon is sokan mesélnek. Előre letutizott meccsekről. Hatalmas meglepetésekről.A futballisták legújabb pénzkereseti lehetőségéről. Bundameccsek mindig is voltak, sőt legendás, felejthetetlen rangadókról tudtuk meg, hogy „nem volt éles” a küzdelem, a sok gól pedig csupán a show része volt. Azok a bundák is elkeserítették az embert, amikor „nyári vásár Sárikánál…” feliratú reklámszatyorban vitték a pénzt, s vagy a parkolóban, vagy szünetben a WC-ben adták át az illetékes elvtársnak. Akkoriban leginkább a bajnoki cím (az idősebb Újpest-szurkolók még ma is dühösen beszélnek az 1968-as szezonról, amikor több mint száz gólt rúgtak a kedvencek, mégis a Fradi lett a bajnok…) vagy a kiesés elkerülése került pénzbe. Ma egy misztikus, szinte egész Európát behálózó rendszerről beszélnek. Egy olyan rendszerről, amelyből a magyar bajnokság sem maradhat ki. S ahol a megköttetett fogadások miatt kell alakítani a végeredményt. Mondanak sok mindent fenyegetésekről, elcsattant pofonokról és óriási pénzekről. Miközben a szurkolók izgulnak, a lelátón szurkolnak, olykor utolsó pénzükből is meccsjegyet vesznek – az eredmény már el van döntve. Hányingere van az embernek ettől. Ha létezik ez a rendszer, akkor az egész boltot be kellene zárni. Az egyik fővárosi rangadót követően rosszkedvűen állt meg mellettem a korábbi, most állás nélküli edző. Szinte kérdezni sem kellett, mondta magától: a kapus és az egyik védő eladta a meccset. Megnevezte őket. Aztán hozzátette, egy budapesti klub futballistái jó ideje nem kapnak pénzt, és úgy pótolják a jövedelemkiesést, hogy minden meccsüket eladják. Nem az ellenfélnek – hazai vagy külföldi fogadóirodákban. Ha ez igaz, felesleges a taktika, felesleges az edző vagy a drukkerek lelkesedése, az eredményt, a mutatott játékot vagy egy égbe lőtt 11-est egyértelműen a pénz számlájára kell írni. A pénz számlájára, amely talán mindent irányít. Futballszerető embernek nem könnyű ezzel a gondolattal megbarátkozni.Mondom, nem afféle vádirat. Bizonyíték nincs, csak az elejtett mondatok, a halkan kiejtett szavak, az egyre több helyről hallható szóvádak.S nem is leleplező cikk.Csupán egy halk vészharangkongatás.