Kutyafuttában a dobogóra

„És... hetvenhetessel, Kuttor Attila!”

A szombathelyiek 39 esz tendős hátvédje mérföldkőhöz érkezett, példaképe lehet bármelyik pályakezdő fiatalnak: a Kutya becenévre hallgató játékos ugyanis 540. mérkőzésére készülődött az első osztályban, és így utolérte az éllovas (nemkülönben munkaadó...) Illés Bélát.

A jeles esemény alkalmából virágcsokor és emléklap járt a védőnek, akár egy ballagáson, holott Kuttor Attila aligha gondolja úgy, hogy szögre akasztja a futballcipőjét. Mivel kitanulta már a játék csínját-bínját, feltételezzük: nem egyszer volt része eddigi pályafutása során abban, ami a mérkőzés első félidejében történt...

A fehérváriak az első szögletüket rögtön gólra váltották: az ünnepi hangulatban a teljes hazai védelem elaludt Horváth Gábor fejesénél. A szombathelyi nézők konfetti helyett szitkokat szórtak a pályára. Nem vigasztalta őket, hogy a beharangozók kötelező tiszteletköre során Varga István, a vendégek vezetőedzője éppen a Haladás védelmét dicsérte, amiért a forduló előtt a DVSCvel együtt a legkevesebb gólt kapta – huszonhármat. Apró szépséghiba persze, hogy közben a Loki nyolc híján kétszer annyi gólt szerzett eddig, mint a zöld-fehér csapat...

Hogy a kezdés előtti gólkülönbséget „helyreállítsák”, a hazaiak begyújtották a rakétákat a második félidőben. Úgy fest, az eredményjelző felőli kapu mögé kiaggatott „Tűzijáték” feliratú reklámdrapéria üzenetét a Haladás-játékosok vették komolyabban; a fizetett „felszólításra” úgy összekapták magukat a folytatásra, hogy rögtön kitehettük a „Gól!” táblácskát is. De kis híján megkérhettük volna a hazaiak vezetőedzőjét, Csertői Aurélt is, hogy ő szerelje fel, mert a szakember addig magyarázott a kispadnál, amíg Solymosi Péter játékvezető kilátásba helyezte, felküldi a lelátóra, ha nem tesz lakatot a szájára. Ez az apró incidens is jelezte, hogy a hazaiak komolyan gondolják: még odaérhetnek a nemzetközi kupaindulást érő harmadik helyre, s miután Vörös Péter gólt szerzett, szinte biztosnak tűnt, hogy az élmezőnybeli tolakodásban sikerül lerázniuk a rivális fehérváriakat. Jól bírja a Haladás a kedd-péntek ritmust, hisz zsinórban negyedik mérkőzését nyerte meg. Hogy nem volt egyszerű „szülés”, az ünnepelt Kuttor Attila gyöngyöző homlokára volt írva. Mielőtt bárki az 540. bajnokiját letudó bekk szemére vetné, hogy elkényelmesedett, íme az ellenpélda: egy rosszul elvégzett hazai szöglet után a vendégek indulhattak meg, a hátvéd összeszorított fogakkal, fejvesztve rohant vissza, mert tudta, hátul van rá szükség.

Így aztán lóhalálában szerelt – illetve kutyafuttában...