Hattól tényleg lesz a meccs?
Joggal vetődött fel bennünk jó fél órával a kezdés előtt – az Atomerőmű csarnokában az üres parkett látványa tárult a szemünk elé, csak lézengtek a nézők a kosárbajnokság negyeddöntőjének harmadik mérkőzése előtt. Hat órára aztán szépen benépesült a játék- és a nézőtér is, néhány perccel a kezdés után pedig máris a fülünkben csengtek a Szolnok edzője, Pór Péter szavai.
A szakember a találkozó előtt arról beszélt, hogy rendkívül fontos a kezdés, és nem lenne jó, ha az ASE előnybe kerülne, mert akkor a saját ritmusában játszhat. Ehhez képest a negyedik percben már ötször annyi pontnál járt a vendéglátó, mint a Szolnok – Nick Williams két remek triplával járult hozzá a paksiak lendületes kezdéséhez. A nagy rohanásban megsérült Váradi Kornél, a vendégek kosarasa, akinek előbb a pálya mellett borogatták bal bokáját, majd a második negyedben az öltözőbe bicegett. Társai eközben Gulyás Róberttel hadakoztak – nem sok sikerrel, a 213 centiscenter tarthatatlan volt, az első negyedben 11 pontot szerzett.
A Paks tehát távolról és közelről is eredményes volt, míg a Szolnok e helyett büntetődobó-versenyben vett részt. Az első negyedben szerzett 15 pontjukból tízet a vonalról szereztek, míg a nagyszünetre már húsz értékesített büntetőnél jártak 22 kísérletből! Ebben a játékban főleg Ousmane Barro járt az élen, aki a nagyszünetre mezőnykosár nélkül jutott el tucatnyi pontig. A jó büntetőzés csak arra volt elég a mezőnyből pocsékul dobó Szolnoknak, hogy tartsa tíz-tizenöt pontos hátrányát. A vendégek két amerikai légiósának – Ken Tuttnak és Ronnie Rossnak – láthatóan nem ízlett, hogy keményen védekeznek velük szemben, rendre már a saját térfelükön letámadták őket a paksiak.
A második félidő elején az Atomerőmű végleg eldöntötte a mérkőzést, 16–2-es szériájának köszönhetően húsz pont fölé tornázta az előnyt, ezt a hátrányt pedig már képtelen volt ledolgozni az Olaj. Mindkét edző lehetőséget adott a csereembereknek, ennek megfelelően a negyedik negyed rajtjakor csak magyar játékosok voltak a pályán. Ezt a tízperces, kissé hektikus, sok hibával tarkított „edzőmeccset” a vendégek „nyerték meg” három ponttal, az igazi győzelem azonban a Paksé lett, amely ismét előnybe került a két csapat párharcában.
