Amikor a mérnök és a költő találkozik
Ha hasonlatot akarunk talál ni a Chelsea és a Barcelona szerda esti összecsapására, azt mondhatjuk: a Stamford Bridge-en a mérnök és a költő találkozik egymással. Az egyik oldalon a hűvös számításra, a logika erejére, a futball ésszerűségére alapoznak, a másik fél a szépség, a látvány és az őszinte, gólra törő játék segítségével igyekszik elérni célját, a Bajnokok Ligája döntőjébe jutást. S bár az idei finálé helyszínével kapcsolatban kézenfekvő lenne idézni a régi bölcsességet, amely szerint minden út Rómába vezet, Londonban és Barcelonában is mindenki tudja, hogy ez most nem igaz: Rómába csak egyetlen út vezet.
Vagy a mérnöké, vagy a költőé.
A mód, ahogyan a Chelsea a Camp Nouban kiharcolta a számára megváltást jelentő 0–0-s végeredményt, óriási vitákra adott okot. Akadt, aki a futball meggyilkolásáról, aljas és övön aluli ütésről beszélt a londoniak elképesztően zárt és fegyelmezett, a gólszerzés lehetőségét már-már teljesen feladó (azzal egy védelmi hiba nyomán mégis megajándékozott) stratégiájával kapcsolatban, volt azonban olyan is, aki Guus Hiddink menedzsert azonnal szentté avatta volna, amiért megtalálta az ellenszert a Barcelona sziporkázó játékára.
Merthogy a katalánok futballja ellenállhatatlan, stílusa lehengerlő, aligha vitatja bárki is. Josep Guardiola vezetőedző csapata az első mérkőzésen is kitett magáért, lendületesen, >>>
