Díj, jubileum és egy gól
Nem szokás egy játékost né hány nap leforgása alatt többször a középpontba emelni, de mit tegyünk, ha Ryan Giggs a hét elején begyűjtött egyéni díja és a hét közepén elért jubileuma után szombaton ismét érdemi cselekedettel hívta fel magára a figyelmet…
A Manchester United szélsője 18 méterről ragyogó lövést ragasztott a Middlesbrough kapujának bal alsó sarkába, és ezzel megadta a mérkőzés alaphangját: a listavezető könnyedén lefutballozta a kiesés ellen – egyre hiábavalóbb – harcot folytató vetélytársát,és a Wayne Rooney gyönyörű kiugratását kihasználó Pak Dzsi Szung találatának köszönhetően végül 2–0-ra diadalmaskodott.
De térjünk vissza Giggsre, aki a hét elején megkapta az Angliában futballozók talán legértékesebb elismerését, a profi labdarúgók szavazatai alapján kiosztott év játékosa díjat – és ezzel jelentős vitát gerjesztett szakmai körökben. Mert bár a 35 éves veterán érdemeit senki sem vitatja, sokan elképedve fogadták, hogy éppen abban a szezonban esett rá a többiek választása, amely során egyértelműen hátrébb szorult klubjában, és finoman fogalmazva sem nevezhető stabil kezdőnek.
„Nonszensz, hogy Giggset látták a legjobbnak – adott hangot véleményének Tony Cascarino, a volt 88-szoros ír válogatott támadó. – Semmi bajom sincs a manchesterivel, de napnál is világosabb, hogy az elismerést nem a teljesítmény alapján, hanem érzelmi szempontok szerint osztották ki. Az aktuális évadban kevesebb alkalommal volt kezdő a Manchester Unitedben, mint az elsőt kivéve bármelyik korábbi idényében. Legyünk fájdalmasan őszinték, és mondjuk ki: Steven Gerrard tízszer olyan jó volt a szezonban, mint Giggs, aki csak egy gólt szerzett a bajnokságban.”
Azaz már kettőt, hiszen a szakember még a Middlesbrough elleni bajnoki előtt „méltatta” a játékost. A hét eleji statisztikáin azonban nem csupán a gólok tekintetében javított a szélső: szerdán az Arsenal elleni Bajnokok Ligája-elődöntőn 800. meccsét játszotta manchesteri színekben, a Boro ellen pedig – értelemszerűen – a 801. találkozóját is letudta, ráadásul eggyel növelte idénybeli kezdéseinek számát is. Utóbbihoz részben az is kellett, hogy Sir Alex Ferguson menedzser – az Arsenal elleni visszavágót szem előtt tartva – nem a legerősebb kezdőcsapatát küldte a pályára. Hiányzott például Cristiano Ronaldo is, akinek Giggs-ügyben tett megjegyzéséből („Szeretnék egy nap én is az ő nyomdokaiba lépni”)
néhány elvakult manchesteri újságíró azt hallotta ki, hogy a portugál aranylabdás másfél évtizedig biztosan nem hagyja el a Unitedet…
S ha már szóba hoztuk a helyi sajtót, térjünk ki a másik szombati gólszerzővel, Pak Dzsi Szunggal kapcsolatos friss hírre is: a dél-koreai középpályás állítólag szóban már megegyezett klubjával, és hamarosan meghosszabbítja jövőre lejáró szerződését. A 2005-ben igazolt korábbi PSV-játékos újabb négy évre kötelezné el magát a csapathoz, cserébe pedig heti ötvenezer fontra emelkedne a fizetése.
Kicsit Pak Dzsi Szung helyzetét is érinti a vád, amelylyel a közelmúltban Ferguson mestert illették egyesek: a kritikusok úgy látják, a skót menedzser néha az átigazolási piacon képviselt értéket fontosabbnak látja az aktuális formánál egy-egy játékos szerepeltetésénél. Emlékezhetünk, a középpályás négy évvel ezelőtti szerződtetése idején némelyek fanyalogva szóvá tették, a légiós csak az ázsiai terjeszkedés elősegítése miatt viselheti a United mezét. Noha az érvnek akkor alighanem volt némi alapja, mára kétségkívül megállapíthatjuk, Pak Dzsi Szung időközben „belenőtt” a manchesteri dresszbe, még ha a giggsi magasságok egyelőre igen távol vannak tőle.
