Az oroszlán nem alszik

Drezda, 2008. november 25., kedd. A sakkolimpia utolsó fordulója. Polgár Judit győzelemmel fejezi be szereplését, remek partiban veri meg a korábban bombaformában szereplő fehérorosz ellenfelét, Alekszej Alekszandrovot, és segíti csapatát a nyolcadik helyhez. Összeredménye azonban közepes, 18 Élőpontot veszít, ezzel értékszáma az álomhatárnak számító 2700 alá csökken. Bár súlyos betegséggel küzd, és ez teljesítményére is kihat, nyilvánvaló, hogy valami nem stimmel vele.

Az egyik neves magyar nagymester, aki remek edző is, kijelentette: véleménye szerint Judit nem áll meg a lejtőn, végleg kiesik a szűk elitből, és megmarad átlagosan jó játékosnak.

„Borzasztó rossz formában voltam – emlékezik erre az időszakra csodálatos Gellérthegyi otthonában ülve. – De nem foglalkoztam a beszólásokkal, nem érdekeltek.

Mindazonáltal rájöttem, változtatnom kell bizonyos dolgokon, komolyabban, tudatosabban kell edzenem.”

Vissszavonulásról most szó sem lehet

A passzivitást választotta. Majdnem teljesen elzárkózott a nyilvánosságtól, ritkán adott interjúkat, és tavaly november óta egyetlen versenyen sem ült asztalhoz. Ez pedig találgatásokra adhat okot. „Biztos van, aki azt hiszi, terhes vagyok.” Judit a leghatározottabban tagadja azt is, hogy örökre búcsút intett volna a versenyzésnek: „A visszavonulásnak még a gondolata is fájdalmasan érint. Persze az olimpia óta eltelt időszakot ekként is nevezhetjük, de semmiképp sem szeretném Garri Kaszparov példáját követni, tehát sohasem hagyom abba.”

A kulcsszó a motiváció. Polgár Judit eddigi pályafutása örökös harc volt, mert – a sakkban egyáltalán nem túlzó kifejezéssel élve – az ellenségek nem pihentek. Kisgyerekként át kellett élnie, milyen az, ha valaki rendkívülit szeretne alkotni. A Polgár lányok tehetsége csak részben bontakozhatott ki, mert az akkori sakkszövetségnek nem tetszett a papa viselkedése, pedig ő csak a gyerekei (és közvetve Magyarország) érdekeit nézte. Ez az időszak már a múlté.

A szovjet hegemóniát megtörve olimpiai bajnoki címet nyert 1988-ban és 1990-ben a magyar női válogatottal. A harmadik férfi szuperbajnokságon, 1991-ben többek között Portisch Lajost, Sax Gyulát és Adorján Andrást is megelőzve bajnoki címet szerzett, é s minden idők legfiatalabb nemzetközi nagymestere lett – Bobby Fischer rekordját megdöntve.

Gondoljanak csak bele! Egy mindössze 15 éves lány hirtelen átírja a sakktörténelmet, és letaszítja a trónról az 1978-as Buenos Aires-i olimpia sztárjait, akik hosszú évek, évtizedek óta megingathatatlanul uralták a hazai mezőnyt.

Előbb küzdenie kellett, hogy tiniként elismerjék a nők között, majd ugyanígy a férfiaknál. Lényegében ez volt a szerencséje. Néhányan mind a mai napig nem tudták feldolgozni a sakk hurrikánszerű rendszerváltását, a kételkedés és a rosszindulat viszont tökéletesen motiválttá tette, csak egy-két gyengébb periódust kellett átvészelnie. Ilyen volt a múlt év vége is.

Garri Kaszparovot is lepipálja

A legfrissebb, áprilisi világranglistán harmincötödik alkalommal kezdődik Polgár Judit nevével a hölgyek rangsora. Csak összehasonlításképpen: az uraknál Kaszparov huszonháromig jutott…

Kisfia, Olivér 2004es születése után már nem vártak tőle túl sokat, naná, hogy ezután lendült élete legjobb formájába. Egy évre rá a ranglista nyolcadik helyéig jutott, és világbajnoki döntőt játszhatott Argentínában. 2006ban jött Hanna. Még abban az esztendőben kétszer legyőzte a mostani világelsőt, a bolgár világbajnok Veszelin Topalovot.

Az élvonalbeli klasszisok közül nagyon keveseket vár otthon gyerekzsivaj.

„Az orosz Vlagyimir Kramnyik néhány hónapja lett apa, rajta kívül az izraeli Borisz Gelfandnak, a spanyol Alexei Shirovnak, a francia Étienne Bacrot-nak született gyereke. A többieknek nincs, ami az eredményesség szempontjából óriási előny.” Ha létezne családos sakkozók világranglistája, Polgár Judit bizonyosan az első háromban lenne.

Olivér rajzai várják a garázsban

Számára most már a gyerekek és az áldozatkész férj az első. Örülhetünk, hogy még egyáltalán sakkozik, mert követhetné két nővérét, akik gyakorlatilag teljesen felhagytak a versenyzéssel. Éppen ezért elismerésre méltó, hogy újra és újra nekifeszül.

Most az újabb cél: visszajutni a 2700-asok közé megújult, tervszerű munkával, hogy ismét méltó vetélytársa legyen a top tízes nagymestereknek. Nem lesz könnyű, de egy oroszlán (ez Judit csillagjegye) ezzel is megbirkózik.

„Az életem mostanában folyamatos szervezés. Reggel korán kelek, kilencig a gyerekekkel vagyok. Többnyire tíztől este hatig dolgozom, ebben a sakk mellett a testedzés, futás, gimnasztika is benne van. A hétvége viszont teljesen a családé, mert a gyereknevelést nem adom fel. Úgy érzem, elég rugalmas vagyok ehhez.”

Judit nem árulja el, pontosan mikor láthatjuk megint játszani.

Annyit tudhatunk meg, hogy júliusban egy izraeli rapidtornán ül asztalhoz. Az már biztos, hogy Gelfanddal és az örmény Levon Aronjannal is összeméri tudását. Augusztusban még ennél is keményebb próba következik, várhatóan Topalov, Kramnyik, az indiai Viswanathan Anand, az orosz Anatolij Karpov és a svájci Viktor Korcsnoj ellen.

Értékszámszerző tornán csak az ősszel vesz részt, „valahol Európában”.

„Gyere, nézd meg, mit rajzoltam a garázsban!” – ezt már Olivér mondja, aki időközben betoppan, és láthatóan nincs ellenére a beszéd. Hanna épp az ellentéte, némán követi bátyját. Mindketten mosolyt csalnak Judit arcára. Belőlük merít erőt.