Hogy Tököli Attila és Waltner Róbert meghatározó egyénisége a magyar élvonalnak, az nem vitás. Előbbi kétszáznyolcvannyolc bajnokin száznegyvenkilencszerszer talált a hálóba, s nála egyedül Kenesei Krisztián büszkélkedhet eggyel több góllal. Az elmúlt évad gólkirálya, Waltner Róbert kétszáznyolcvan meccsen száztízszer volt eredményes, így az aktuális ranglistán ő a harmadik, és mert mindketten pályán voltak a Paks–ZTE összecsapáson, ezúttal arra figyeltünk, milyen formában vannak, játékukkal mennyit tudnak segíteni csapatuknak.
Ahogy azt már megszokhattuk, Tököli Attila egyedüli csatárként kezdett a házigazdánál, igaz, mélységből Heffler Tibor, Kiss Tamás és Szabó János igyekezett kellő támogatást adni neki. A huszonkétszeres válogatott támadó rendre visszalépett a labdáért, és szinte kivétel nélkül jól játszotta meg, szabályosan alig lehetett megállítani. Ugyanakkor az első pillanattól látni lehetett, ezúttal nem lesz könnyű dolga, hiszen a vendégek szakvezetője, Csank János három belső védővel (Sorin Botis, Varga Róbert és Matej Miljatovic) játszatta együttesét, így az egerszegi védők szinte kivétel nélkül túlerőben voltak vele szemben. Az első játékrészben ugyan nem tudott helyzetbe kerülni, de minden megmozdulásán látszott, jó formában van.
Waltner Róbert ugyancsak egyedül volt „frontvonalban”, és mert a jobb oldalon Marian Sluká, a bal szélen pedig Hajdú Norbert viszonylag kevés támogatást tudott neki adni, csak őrlődött a paksi védők között. Az első félidő hajrájában ugyan remekül készítette elő lövésre a labdát Hajdú Norbertnek, azonban kapura nem tudott veszélyes lenni, így esélye sem volt arra, hogy gyarapítsa góljai számát.
Noha a szünet előtti időszakban sem Tököli Attila, sem pedig Waltner Róbert nem került gólhelyzetbe, azzal mindenki tisztában volt, hogy a két gólfelelős a semmiből előlépve is főszereplővé válhat. Csank János már a szünetben pályára küldte Balázs Zsoltot, így némileg módosult Waltner Róbert szerepköre, immár két csatárral próbálta meg a
gólszerzést a ZTE. A cserecsatár gyors gólja után Waltner Róbert megszerezhette idei tizenegyedik találatát, és bár jól látta meg, hogy a kapujából messze kint lévő Csernyánszki Norbertet átemelheti, célt tévesztett, és labdája a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret. A futball pedig, mint oly sokszor, büntetett: az ellentámadásból a házigazda büntetőhöz jutott, és a góllövőlista éllovasa, Tököli Attila nem tette meg azt a szívességet, hogy elhibázza a jóindulatúan megítélt tizenegyest. Ez volt a támadó százötvenedik első osztályban szerzett találata, és a folytatásban arra is volt esélye, hogy megszerezze a százötvenegyediket is. Tíz perccel a vége előtt előbb megpróbált eljátszani egy büntetőt, majd pazar csellel tört be a büntetőterületen belülre, lövés helyett középre emelt, és kevésen múlott, hogy a házigazda nem jutott előnyhöz. A hajrában a vendégek elronthatták volna a jubileumi gólszerző Tököli Attila örömét, azonban ajtó-ablak helyzetben rossz megoldást választottak, így a csata 1–1-es döntetlennel ért véget. A két támadó, Tököli Attila és Waltner Róbert párviadalát ezúttal a hazaiak csatára nyerte meg, ő élni tudott a lehetőségével, míg a vendégek csatára tőle szokatlan módon nagy helyzetben nem találta el a kaput.