Úton a döntő felé

Marosi Ádám és az A-cso port tagjai vívással, Kasza Róbert és a B-sek úszással kezdték a selejtezőt a mexikóvárosi világkupán, aztán szerepet cseréltek, de a végeredmény a lényeg: lapzártánkig mindkét magyar helye biztosnak tetszik a döntőben (tizennyolcan jutnak tovább csoportonként).

Marosi a 27 tagú társaságban 16 győzelmet ért el párbajtőrrel, úszásban 2:05.00tel az egész mezőnyben a harmadik legjobb lett, összetettben pedig kilencedik. Kasza 2:06.84-gyel a 4. leggyorsabb úszónak bizonyult a B-csoportban, aztán kedvenc számában, a vívásban 17 nyert asszóval harmadikként zárt, a kettő együtt pedig a második helyig repítette.

Azt még nem tudjuk, mire lőttek lapzártánk után a kombinált számban, Szatmári László versenybíró ugyanis így számolt be a részletekről: „Az ígéretek ellenére sem sikerült a vámról kiszabadítani az elektronikus lőtáblákat, így elkezdték a mechanikusak felszerelését. Este nyolckor mégiscsak megérkeztek a várva várt táblák, bedobozolva, csavarokra szétszerelve. Némi hezitálás után a nemzetközi szövetség úgy döntött, megpróbálkozik a lehetetlennel, és éjszaka összeállítja a lőtáblákat. Ezek után egészen szürrealisztikus jelenetek tanúi lehettünk, a nemzetközi szövetség elöljárói, kontinensszövetségek elnökei, technikai delegáltak, nemzetközi bírók és önkéntesek együttes erővel, csavarhúzóval, kalapáccsal, fúróval felszerelve, földön kúszva, létrán állva, kábeleket dugdosva építették a lőteret.

Éjfél körül már kezdtük elhinni, hogy itt versenyt lehet rendezni.”

Kasza Róbert hozzátette: „Ha nem süt a nap, akkor fúj a szél, kissé viharos az időjárás, úgyhogy óriási kérdőjel a kombinált szám.”