Dupla dupla a tripláért
A sokkal nagyobb BL-láz, illetve a Manchester United elképesztő, hattrófeás esélye közben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem csupán az első, hanem a második számú európai kupasorozatban is állnak még trófeahalmozásra készülő gárdák. (Ha már itt tartunk: a BL-csapatok közül a Barcelonának, az MU-nak, a Chelsea-nek, az Arsenalnak és a Portónak van több-kevesebb sansza megismételni a „vörös ördögök” 1999-es legendás treble-jét, a bajnokság, a kupa és a BL megnyerését.)
Azon nem kell csodálkozni, hogy a két ukrán csapat, a Dinamo Kijev és a Sahtar otthon is jól áll (az 1994–95-ös szezontól kezdve minden hazai díjat egymás között osztottak el!), azon már inkább, hogy a Hamburg Németországban szintén minden fronton áll. (Az ugyancsak UEFA-kupa-negyeddöntős, Német Kupa-elődöntős Werder Bremen bajnoki esélyeit a 17 pontos hátrány miatt tekintsük elméletinek.) Már csak azért is, mert a HSV a Bundesligában 1983-ban, a kupában pedig 1987-ben aratta eddigi utolsó sikerét, a szezon előtt meg elveszítette karmesterét, a Real Madridba szerződő Rafael van der Vaartot.
Ehhez képest a Schalke otthonában azért lépett pályára, hogy újra egy pontra csökkentse az éllovas Herthával szembeni hátrányát. Bár sokan azt mondták, a Galatasaray elleni csoda (0–2-ről állt fel és lépett tovább csütörtökön az UEFA-kupában) sokat kivett a csapatból, végül a játékosoknak lett igazuk, akik állították: a 3–2-es isztambuli győzelem erőt adott nekik. Főleg José Paolo Guerrerónak, aki alapesetben nem kerülne a kezdő közelébe, csak éppen Ivica Olic állandó társa, Mladen Petric sérült, így a perui nélkülözhetetlen.
Ha meg játszik, szórja a gólokat, a Galata után a Schalkét is kettővel „kínálta meg”. Németországi pályafutása során, első osztályú futballistaként sohasem rúgott egymást követő két tétmérkőzésen két-két gólt, de most, amikor kellett, „szót kért”. Neki köszönhetően nyújtotta 14 meccsesre gólsorozatát a Hamburg (jelenleg egy csapatnak sincs ilyen hosszú szériája), de ami ennél sokkal lényegesebb, összerántotta az élmezőnyt. Kilenc fordulóval a zárás előtt az elsőt (Hertha) és a negyediket (Hamburg) egyetlen pont választja el egymástól, és az idény hátralévő részében lesz még Wolfsburg–Bayern München, illetve Hamburg–Hertha ütközet is.
Néhány hónappal ezelőtt még utópisztikusnak hatott volna (annak fényében főleg, hogy a Hertha és a Wolfsburg még nem nyerte meg a Bundesligát), ha azt írjuk: bármelyik aranyrangadó lehet. Most meg tényként kell kezelni.
