Négyperces pokoljárás
„Nagyon sajnálom, hogy az idény ezen szakaszában ilyenekkel kell foglalkoznunk. Csalódott vagyok”, illetve „Patrick ezúttal túl messzire ment. Sokat tettünk érte, kár, hogy erre a lépésre kényszerít bennünket.”
A berlini futballcsoda két alkotója, Dieter Hoeness menedzser, illetve Lucien Favre vezetőedző nyilatkozata is jelezte, mekkora gondot jelentett Patrick Ebert hétközi randalírozása az addig szentnek és sérthetetlennek hitt „Hertha-világban”. A középpályás úgy érezte, néhány autó tönkretétele is hozzátartozik 22. születésnapja megünnepléséhez, a rendőrség, illetve a vezérkar azonban nem így gondolta. A házi gólpasszkirályt eltiltották, nyugalmat azonban nem tudtak az együttes életébe csempészni.
Azt ugyan sohasem sikerül bizonyítani, mekkora szerepe volt az Ebert-ügynek a hét végi produkcióban, ahogyan a lélektani teher viseléséről sem lesznek pontos információk (és a Her-thának még nem is kellett szembesülnie a legnagyobb „lelki terroristával”, a Bayern-menedzser Uli Hoeness-szel), de az biztos, hogy Stuttgartban nem az a Hertha játszott, amely például az előző három fordulóban kilenc pontot gyűjtött a Leverkusen, Cottbus, Mönchengladbach hármas ellen. De még annak az együttesnek sem látszottak a körvonalai, amely hét mérkőzésen át őrizte a VfB elleni veretlenségét.
Az első félidő még úgy-ahogy emlékeztetett a berlini célfutballra, Andrij Voroninnak ezúttal is megvolt a ziccere, csak most mellélőtt, a fordulás után viszont már a stuttgartiak stílusa dominált. Bár azután, hogy Cacau „eltört” labdájával és Sami Khedira fejesével négy perc alatt, az 51. percre eldöntötték a csata sorsát, ezen nem is kell annyira csodálkozni. A német sajtó által már védelmi mágikus háromszögnek (emlékezhetünk, volt ilyen támadóból is, éppen Stuttgartban, a Balakov, Elber, Bobic triónak köszönhetően) elnevezett Jaroslav Drobny, Arne Friedrich, Josip Simunic tengely a német centerhalf sérülése miatt addigra már megbomlott, ennyi csapást pedig nem tudott elviselni a Hertha.
„Képtelenek voltunk érdemben bekapcsolódni a mérkőzésbe. A VfB agresszívebben, ugyanakkor lazábban játszott, ezért megérdemeltük a sorsunkat. De még így is lett volna esélyünk, ha megkapjuk a jogos tizenegyest Pantelics és Boulahrouz párbaja után” – hangzott Dieter Hoeness kommentárja, amely stílusát tekintve már a fivérét idézte.
Csak az eredmény nem másolta a Bayerntől ilyen körülmények között megszokottat, ez pedig azt jelentette, hogy Dárdai Pál vereséggel lépett fel a klub szereplési örökranglistájának második helyére. A 261. meccsével Holger Brücköt utolérő magyar középpályást még 19 fellépés választja el Michael Sziedat klubrekordjától. Az ősszel alighanem már Dárdainak hívják a rekordert.
