Az MTK könnyedén futballozott, és ha nem is játszott eget rengetően jól, mégis simán előnybe került. Még csak azt sem állítjuk, hogy Kanta József Steven Gerrardot, a Liverpool középpályását idézte volna teljesítményével, ám az világosan látszott, hogy jelenléte, pontos labdái és kisugárzása igen sokat jelent társainak. Mondjuk a hazaiaknak nem volt túl nehéz dolguk, mert eltelt úgy fél óra, hogy a Diósgyőr említésre méltó akciót sem vezetett. Persze tegyük hozzá, minden csapat annyit futballozik, amennyit hagynak neki.
A második félidő egyet gyorsan bizonyított: Kanta József egyhamar azért nem váltja meg a világot az MTK-nál. A kék-fehérek a fordulás után finoman szólva nem törték össze magukat, hogy újabb gólt szerezzenek. Garami József együttese szép nyugodtan visszaállt, hagyta, hadd jöjjön a Diósgyőr, de a támadásvezetésekre már nem fektetett nagy hangsúlyt. Pedig örök probléma, hogy a Hidegkuti-stadionba igen kevés szurkoló jár, talán lehetett volna néhány újabb fanatikust szerezni a szemet gyönyörködtető futballal.
Ehelyett azonban a lelkes, ám nem túl ügyes diósgyőriek aktivizálták magukat, igaz, ez önmagában semmit sem ért. Garami József még azt is megengedhette magának, hogy a 74. percben lecserélte csapata vezéregyéniségét, Kanta Józsefet. Mindenesetre a szezont három győzelemmel kezdő MTK megteremtette saját magának az esélyt arra, hogy kilépjen a szürkeségből, és még a dobogóért is harcba szálljon. Az is valószínű, hogy a Diósgyőrnek nem lesznek kiesési gondjai: ám nem azért, mert olyan erős lenne a csapat, hanem mert Miskolcon bízhatnak abban, hogy a REAC és a Siófok nem tudja ledolgozni tetemes hátrányát.
