A Bayern-kabala
A Berliner Morgenpost még 2007 novemberében megállapította: „A Bayern Ribéry nélkül csak fele- annyit ér.” Nem egészen másfél év távlatából, illetve a szezonban látott meccsek alapján néha olyan érzése támadt az embernek, hogy még óvatosan is fogalmaztak a lapok. Ha lennének olyan túrák, amilyeneken a hatvanas években a Santos vett részt, a szervezők nyugodtan megállapíthatnának kétféle tarifát. Anno a brazilok ára Pelétől függött, most pedig – világbajnok Luca Toni ide, vb-bronzérmes német játékosok oda – a Bayerné Franck Ribérytől. És nem csupán az értéke, de játékának minősége, eredményessége is.
Ilyen mértékű függőségre vélhetően kevesen számítottak, amikor a bajorok 2007 nyarán 25 millió euróra becsült (klubrekordot, illetve a Márcio Amoroso utáni második legdrágább németországi vételt jelentő) összegért megvették a Marseille-től. Ribéry ugyan már világbajnoki ezüstérmes volt (Németországban szerezte meg első válogatottbeli gólját a Spanyolország elleni nyolcaddöntőben, ez volt az egyetlen meccse, amelyiket végigjátszott – a fináléban 100 percet kapott, a helyére a tizenegyespárbajban egyedüliként rontó David Trezeguet állt be), klubszinten viszont sokkal inkább a csapatneveket, mintsem a trófeákat gyűjtötte. A felnőttek között mindössze az Olymique Marseille-nél töltött el egynél több szezont, az első öt állomáshelyét rendre legkésőbb egy év után otthagyta. A vándorló életvitel legfeljebb onnan lehet ismerős számára, hogy karrierje hajnalán építkezésről építkezésre vándorolva egészítette ki a futballal keresett pénzét.
A Bayernben viszont, egyelőre úgy tűnik, megállapodik, még ha a Barcelona és a Manchester United érdeklődéséről folyamatosan is lehet hallani. De hiába az őrült összegek (illetve a Barcával kapcsolatban felvetődött – és némi készpénzzel is megtámogatott – a Ribéry, Alekszandr Hleb csere), Karl-Heinz Rummenigge, a gazdasági társaság vezetője hatalmi szóval, Jürgen Klinsmann vezetőedző meg érzelmi szálakat pengetve jelentette ki: a francia szerződése 2011-es lejárta előtt nem mehet sehova. Klinsit különösen megértjük, mivel a jelenkori válságban Ribéry állt ki mellette karakánul, és a játékosokra hárította a gyenge szereplés felelősségét (pontosabban a Bayern szintjén gyenge szereplést, elvégre a csapat tuti BL-negyeddöntős, a bajnokságban esélye van az aranyra, mindössze a Német Kupa úszott el).
Udvariasan nem vette ki magát a csapatból, pedig megtehette volna. A Gern elleni barátságos mérkőzésen való bemutatkozása (két góllal járult hozzá a 18–0-s győzelemhez) óta kabalává nőtte ki magát: ha tétmérkőzésen gólt szerzett, a Bayern nem kapott ki. 2007 nyara óta 25 találkozón 28-szor talált a kapuba, a csapat pedig a Bundesligában (15 győzelem, 1 döntetlen, 17 gól), a Német Kupában (3 győzelem, 3 gól), a Ligakupában (1 győzelem, 2 gól), a Bajnokok Ligájában (2 győzelem, 3 gól), valamint az UEFA-kupában (1 győzelem, 2 döntetlen, 3 gól) sem talált legyőzőre. Fontosságára jellemző, hogy csak háromszor duplázott (Ligakupa-bemutatkozásán a Werder Bremen ellen, az előző Bundesliga-idényben a VfB Stuttgart ellen, valamint a Sportinggal szembeni BL-nyolcaddöntőben), ezeket leszámítva egyesével szállította a gólokat (érdekes módon ez csapattársára, Luca Tonira is jellemző, a Fiorentinától érkező olasz csatár az előző szezonban például 16-szor szerzett 1–0-s vezetést együttesének, amivel beállította a legendás Gerd Müller rekordját).
A mostani idényben, felépülése után sorozatban hat bajnokin volt eredményes, ezzel megdöntötte a középpályások vonatkozó rekordját, az igazán nagy alakításait azonban a Bajnokok Ligájára hagyta. Legutóbbi klubváltását a nemzetközi kupasikerek iránti vágy vezérelte, és bár az UEFA-kupáról tavaly lemaradt (a Zenitet nem lehetett megállítani az elődöntőben), a BL-re nagyon ácsingózik. Először mutathatta meg magát az európai elitben (szeptember 30-án a Lyon ellen volt a premier), első gólpasszát a Fiorentina, első gólját pedig a Lyon elleni második mérkőzésen könyvelhette el. Ma pedig ott tart, hogy három góljával és hat gólpasszával vezeti a kanadai táblázatot, és az asszisztlistát is.
És az üldözők többségével (Lionel Messi, Lisandro López, Karim Benzema, Steven Gerrard, Jádson) szemben a Sporting elleni 5–0 miatt biztosra vehetően még legalább három lehetősége lesz növelni pontjai számát.
