Szenzációs szlovákok
Elődöntőhöz különműsor dukál: az újpestiek elképzelése az volt, hogy teljes sötétségbe borítják a csarnokot, mielőtt fényjátékkal pörgetik fel a hangulatot, majd az egyik kapu mögül a csapat kabalaállata, a vicsorgó buldog képét ábrázoló drapériát szétlökve sprintelnek ki a fiúk a jégre. A hangulat azonban nem hágott a tetőfokára, s ennek egyik oka a Who Let The Dogs Out című szám nem megfelelő hangosítása volt, másrészt a reflektorok kicsit lassabban melegedtek fel, mint tervezték, így apró csúszással startolt a meccs.
Ennél meglepőbb volt, hogy az NZ Stars és Gröschl Tamás ragadta kézbe a gyeplőt, utóbbi két olyan váratlan passzal lepte meg a csapattársakat, hogy ők le is maradtak róla. A vendégfölényre rátett egy lapáttal az első kiállítás is, amelyet kijátszott ugyan az újonc, ám a sérült Juraj Nemcák helyett védő Matus Palko mindent fogott – akárcsak a túlvégen Björn Wallberg, amikor a mezőny átköltözött a másik térfélre. Csakhogy amikor a közönség éppen visszahuppant a helyére egy kimaradt helyzet okozta csalódottságában, Ladislav Sikorcín hirtelen a rövid sarokba ütötte a korongot.
Aztán ami bejött a réven, az elment a vámon. Még az első sorok voltak benn a második harmadban, amikor Gergely Csaba a kék vonalat átlépve a hálóba bombázott, rontva Palko addigi kiváló mutatóján. Ám két válogatott hokis ezután lejtőre tette a fehér mezeseket. Holéczy Roger gáncsolás miatt ült a büntetőpadra – később újabb kiállítását kommentálva szövegelés miatt tízperces fegyelmit is kapott –, aztán Majoross Gergely az ebből következő emberhátrányban kibombázta a pakkot a kapuja elől, csak éppen a nézőtérre, így a játék késleltetése címén ő is indulhatott a kisajtóhoz. A kettős fórból beütötte a második találatot az Újpest, megindítva a szlovákok pontözönét. Vladimír Dubek szépen fejezett be egy szólót, Jan Zlocha meg az üres kapuba emelhetett, amikor Kangyal Balázs még a palánk tövében fekve, szemmel verte a bírókat a meg nem adott kiállítás miatt. A veterán bekket nem sokkal korábban úgy bordán találta egy ütőn felpattanó korong, hogy eldőlt, mint a liszteszsák, és görnyedve korcsolyázott el a kispadig.
A középső etapban belelendültek a csapatok, még ha nem is volt minden tökéletes. Főleg a védelmek hozták a frászt az edzőkre, amikor a bekkek eladták, otthagyták a korongot a saját harmadukban, és jó esetben egy az egyben lódulhatott meg az ellenfél. Viszont a háromgólos előny gyógyírt jelentett az újpestieknek, így az sem okozott különösebb szívfájdalmat, hogy az utolsó harmadra nem maradt sok látvány. Kivétel volt Gröschl kapuvason végződő akciója, amely után Gebei Péter bíró még a gólbíróval is váltott néhány szót. Nem volt bent, de ez nem osztott, nem szorzott.
