Spekulálni nem, csak reménykedni lehet
A lélektani határ mindig ott van – ahová éppen teszik.
Így van ez többek között a kenyér vagy a benzin árával, de még a forint-euró árfolyam alakulásával is. Emlékezzünk rá: utóbbi esetében mindennapjaink főszereplője lett a háromszázas szám (az üzemanyagár kapcsán úgyszintén). Azonban a nyáron még erősnek hitt honi fizetőeszköz a világválság „járványa” miatt (is) ágynak dőlt – és immár huzamosabb ideje gyengélkedik.
Ha sok az euró, örülhetnek a forint gyengülésének
Miközben tavaly júliusban egy euróért csak 230 forintot adtak, csütörtök estére az euró ára újabb történelmi csúcsra, egészen pontosan 315.50 forintra ugrott. Megfordítva: sohasem volt még ennyire mélyponton a magyar fizetőeszköz…
Ahogy a világon minden fordulatnak, ennek a hajmeresztő árfolyamváltozásnak is vannak előnyös, illetve hátrányos vonzatai – nézőpont kérdése, ki mit tekint jónak vagy rossznak. Mindkettőre találni példát a honi labdarúgásban, hiszen idehaza a vezetők nemcsak forintban, hanem más valutanemben is számolják a klubkassza sokszor szűkös tartalmát.
„Aki ilyenkor euróért ad el, annak öröm a forint gyengülése” – szögezte le Klement Tibor, a Győri ETO ügyvezető igazgatója.
Noha Zalaegerszegen a gaboni támadó, Roguy Meyé törökországi exportálása valóban több mint 300 millió forintnyi európai valutát hozott a konyhára, a kék-fehérek nem rohantak azonnal az első pénzváltóhoz, hogy rekordáron konvertálják hazai pénzre.
„Kádár Tamás angliai eladása után is csak annyit váltottunk át, amennyi a klub működéséhez feltétlenül szükséges volt – árulta el Nagy Ferenc, a ZTE elnöke, egyben többségi tulajdonosa. – Pénzünk nagy részét inkább rövid lejáratú devizalekötésbe helyeztük. Figyelemmel kísérjük a pénzpiac alakulását, és semmit sem kapkodunk el. Kétszáznyolcvan forint körül lehetett az euró, amikor a számlavezető bankunk jelezte: garantált, kedvező árfolyammal váltaná a pénzt. Bár kecsegtető ajánlatot kaptunk, nemet mondtunk. Most minden eurón mintegy huszonöt forintos nyereségünk van, amely százezres nagyságrendben már jelentős hozam.”
Huszonöt százalékos bukás a kínos ingadozás miatt
Viszont rosszul jár(hat), aki éppen euróért készül vásárolni – a számológép majd kiesik a klubvezető kezéből, ha megpillantja: mennyi forintot kellett volna a nyáron és kell most ugyanarra a vételárra fordítania. Vagy lehet, hogy nincs is akkora különbség?
„Azt tapasztaltam a téli átigazolási időszakban, hogy a küföldi futballpiac próbált igazodni az árfolyammozgáshoz – emlékezett Klement Tibor, aki nyolc légiós importálásában vett részt Győrben. – Amikor kialkudtuk a vételárakat, figyelembe vettük a lehetőségeinket, és úgy kötöttünk aztán üzletet, hogy mindenki elégedetten állt fel az asztaltól. Egyébként a grúz és a balti államok piacát egyelőre csak kevesen fedezték fel maguknak, így az árak sem rugaszkodtak el a realitás talajától.”
Ám a napról napra, sőt percről percre változó politikai és gazdaságpolitikai helyzet kiszámíthatatlanná teszi az árfolyam mozgását. Spekulálni alig, reménykedni viszont nagyon is lehet. A kedvező átváltás azt sugallja: nem érdemes már az eurón sokáig ücsörögni.
„Oda kell figyelni – ajánlja Nagy Ferenc. – Vannak sajnos rossz tapasztalataink is. Amikor két esztendővel ezelőtt eladtuk Ferenczi Istvánt Angliába, az akkori forint-font árfolyam szerint százmillió feletti összeget kerestünk volna. Mire azonban megérkezett a pénz a Barnsleytól, a forint annyira megerősödött, hogy majdnem huszonöt százalékot veszítettünk az üzleten…”
Jól jár az a játékos, aki valutában kapja a bérét
Ami a futballistákat illeti, nem titok, hogy a hazai mezőnyben szép számmal találni olyanokat, akik valutában kapják a fizetésüket. A szerződéskötéskor több lehetőség van: a munkaadó forintban állapítja meg a bért, és adja oda – például – euróban, vagy lehetséges, hogy már eleve az EU közös valutájában egyeznek meg a felek a juttatásokról.
„Nyilván ez utóbbi a játékosnak kedvez, a klubnak kevésbé – vágta rá Klement Tibor. – Mivel még csak most léptünk erre az útra, nincsenek tapasztalataink. Játékosaink viszont tájékozott, újságolvasó emberek. Az újak is tudták a béregyeztetésnél, meddig mehetnek el, sőt bekalkuláltuk az árfolyam-ingadozást is. Senkinek sem érdeke, hogy a válság miatt egyszer csak bedőljön az egész piac.”
Mert akkor már kenyérre sem jut majd – nemhogy futballra…
