Nem vitás: sokat érne ma a vb-kvalifikáció – de mennyit ért a múltban? Vagyis amikor még nem volt meglepő, ha kijutottunk…
Rákosi Gyula 1962-ben Chilében, négy évvel később Angliában futballozott világbajnokságon.
„A pontos összegre nem emlékszem, és nem lehet összehasonlítani az akkori életet a maival – mondta a Ferencváros legendás, 41-szeres válogatott játékosa. – Akkoriban a pénznél fontosabb volt a szocialista erkölcs a vezető elvtársak szerint. Ne feledjük, akkor egy Trabant jó autónak számított, és butaság lenne egy manapság divatos BMW terepjáróhoz hasonlítani. Azt tudom, hogy hatezer forintot kaptunk, amikor a Fradival megnyertük az UEFA-kupa elődjének tekinthető VVK-t úgy, hogy idegenben megvertük a Juventust. Az mennyit ért? Ötven fillér volt a zsemle, a kenyér három hatvanba került. 1968-ban a Szovjetunió elleni Eb-selejtezőért harmincezer forint járt volna, de a hazai kettő nulla után sajnos Moszkvában három nullára kikaptunk, így kiestünk.”
Pintér Sándor a Bp. Honvéd fáradhatatlan középpályásaként meghatározó tagja volt az 1978-ban Argentínában szereplő válogatottnak.
„Tudom, nem hiszi el, de nekünk nem a pénz számított, a zsúfolásig telt Népstadionban hallgatni a Himnuszt, az volt a motiváció – mondta a 39-szeres válogatott futballista. – Szegény családból jöttem, abból éltem, ha nyertünk, és hogy utána jól kerestünk, az nagy öröm volt, de előtte sohasem jutott eszünkbe. Minket doppingolt, hogy tizenkét év szünet után ott lehet Magyarország a vb-n. A sikeres selejtezőkért járó prémiumot nem kaptuk meg a világbajnokság előtt, ez azért hiba volt. Egy válogatott meccsért háromezer forint járt, az akkor egyhavi fizetésnek felelt meg, a vb-re való kijutásért emlékeim szerint nyolcvan-százezer forint járt, így egy új, kétütemű Wartburgot vehettem belőle. Arányaiban ez olyan, mintha a maiak másfél Suzukit kapnának azért, ha kijuttatnák a gárdát Dél-Afrikába, félek, ezért a többség haza sem jönne a klubjából.”
Aki látta, nem feledi Kiss László Norvégiában szerzett két gólját: remek fejesét káprázatos emelés követte, így győztünk 2–1-re Oslóban, majd jutott el a Mészöly Kálmán vezette csapat Spanyolországba 1982-ben.
„Arra emlékszem, hogy ha a vb-n továbbjutunk a csoportból, kétezerötszáz dollár lett volna a prémium – emlékezett a Vasas egykori, 33-szoros válogatott csillaga. – Akkoriban a nyugati autó nagy szám volt, de kiszámoltuk, ennyiért egy Volkswagent már nem tudtunk volna behozni. Pedig az nagy szó lett volna, később idegenlégiósként egy Ford Sierrával jöttem haza, akkoriban megfordultak utána az utcán az emberek. A vb-re történő kijutásért, ha jól emlékszem, kétszázhúszezer forintot kaptam, de én egyike voltam a legtöbb selejtezőn szereplő futballistának. Nem sokkal később több mint kétszer ennyiért vettem egy ötvenhat négyzetméteres, kétszobás panellakást.”
Legutóbb 1986-ban voltunk érdekeltek a világbajnokságon: az első két selejtezőn Esterházy Márton az osztrákok (3–1) és a hollandok (2–1) ellen is kulcsfontosságú gólt szerzett.
„Ha jól emlékszem, száz- és kétszázezer forint körüli összeg járt a kvalifikációért – mondta a Bp. Honvéd egykori 29-szeres válogatott csatára. – Egy új ezerötös Zsigulit lehetett venni belőle, de az akkor jó autónak számított.”
