A sok szenvedés után valódi szórakozás
Emlékszik az örmény válogatottnak lőtt góljára? Emlékszik az örmény válogatottnak lőtt góljára?
– vágtunk a közepébe az 1998ban Bajnokok Ligája-győztes csatárral folytatott beszélgetés során.
Már hogyne emlékeznék, hiszen ez volt az egyetlen gólom a tizenöt mérkőzésen, amelyet a spanyol válogatottban játszottam. Nem volt túl bonyolult dolgom, a labda átpattant a kirohanó kapus felett, és csak az üres kapuba kellett passzolnom.
Nekünk van egy honfitársunk, aki 84 gólt lőtt a magyar válogatottban. Sejti, kire gondolok?
Természetesen tudom, hogy Puskás Ferencről beszél. Élőben sosem láttam őt játszani, de a televízióban igen: nemcsak a lövőereje volt óriási, de oda is tudta rúgni a labdát, ahova akarta. Páratlan bal lába volt. Azt hiszem, azóta sem született olyan futballista, aki olyan erővel tudott volna lőni, ahogyan Puskás Ferenc. Az idős realosok pedig arról is sokat meséltek nekem, hogy a pályán kívül milyen nagyszerű, jószívű ember volt.
És olimpiai bajnok, ahogyan ön is…
Igen, ott lehettem a barcelonai olimpián aranyérmet nyerő spanyol válogatottban és a lengyelek ellen megnyert döntő máig az egyik legszebb futballélményem. Madridistaként furcsa, hogy ezt mondom, de a Nou Camp ajándékozott meg a legcsodálatosabb emlékkel.
Százhúszezer néző volt a stadionban, köztük a spanyol király.
A meccset a második félidőben sikerült megfordítanunk és megnyernünk 3–2-re, amikor már én is a pályán voltam.
Vicente Miera szövetségi kapitány mellett az idős szaktanácsadónak is lehetett némi szerepe abban, hogy beállították önt a döntőn...
Bizony, még az is meglehet, hogy Kubala Lászlónak, a legendás magyar származású játékosnak köszönhetem, hogy a győzelem perceit a pályán élhettem át.
Emlékszem arra a negyvennapos edzőtáborra, amellyel az olimpiára készültünk, éjjel-nappal öszszezárva. Többnyire ő is ott volt velünk, és sohasem felejtem el, hogy mekkora önbizalmat adott nekünk. Fiatal, húsz-huszonegy éves játékosok voltunk, de
elhitette velünk, hogy képesek vagyunk bárkit legyőzni. Felszabadította gátlásainkat, mondván, csináljuk meg a pályán, amit tudunk, ne féljünk senkitől, mert most jött el az ideje, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek.
Az olimpiai bajnoki cím hazai pályán nyilván nagy élmény, a futballban mégsem az az arany csillog a legfényesebben. De aztán következett a pályafutásában a Real Madrid, bajnoki címekkel és a Bajnokok Ligája trófeával. Egyszer magyar ellenfél is jutott önöknek a BL-ben…
Így van, jól emlékszem a Ferencváros elleni meccsekre…
Higgye el, mi még jobban, hiszen azóta sem volt csapatunk a Bajnokok Ligájában…
Igazából nem is a pályán történtek maradtak meg bennem, bár az rémlik, hogy Madridban hatot rúgtunk a Ferencvárosnak, ebből hármat Raúl, Budapesten pedig szakadó esőben döntetlen lett az eredmény, hanem az, hogy milyen gyönyörű volt Budapest. A családunkat is elhozhattuk magunkkal erre a mérkőzésre, s annyira tetszett a magyar főváros, hogy néhány év múlva újra eljöttünk ide.
Szombat délben újra a Fradi ellen játszhat az egri sportcsarnokban, ahol ott lesz az ellenfél soraiban a BL-hős Vincze Ottó, aztán Nyilasi Tibor, Détári Lajos…
Szóval azt akarja mondani, hogy erős csapattal áll ki ellenünk a Ferencváros? Détári Lajos és Nyilasi Tibor nevét természetesen én is jól ismerem. Remélem, közönségszórakoztató meccset játszunk majd, csak arra kell vigyáznunk, hogy a péntek esti egri pincelátogatás következményei ne nagyon befolyásolják a játékunkat… Állítólag a Pancho Puskásról elnevezett borkülönlegességet is megkóstoljuk majd Egerben.
Mivel foglalkozik, amióta négy éve abbahagyta a futballt?
Végre annyit lehetek a családommal, amennyit szeretnék, az egyetlen kötelezettségem, hogy szakkommentátorként dolgozom egy televíziós csatornának, de többre egyelőre nem is vágyom.
Gyakran fellép az öregfiúknál?
Igen, jószerével minden mecscsen ott vagyok.
Egy gramm súlyfeleslege sincs, nem volna érdemes még a másod- vagy harmadosztályban játszania?
Nem, nem. A Real Madridnál lejjebb már nem adom… A tréfát félretéve, ma már nem tudnék naponta edzésre járni, és fogcsikorgatva profi életet élni. Jó nekem az öregfiúknál, még akkor is, ha tényleg nem híztam el, sőt manapság fél kilóval könnyebb vagyok, mint amikor játszottam.
