Számított a „kínzásra”

„Hogy milyen lesz az ETO tavasz szal? Jobb, mint ősszel” – mondta nevetve Szasa Sztevanovics.

No igen, ez talán nem lesz olyan nagy bravúr, hiszen a tavalyi bronzérmes a tizenharmadik helyen fordult.

Persze nem véletlen, hogy éppen őt keressük. Amikor kiderült, hogy Dragoljub Bekvalac váltja Egervári Sándort, a játékosok is a kapust tárcsázták, főleg miután megtudták, ők korábban már dolgoztak együtt.

„Jeleztem a srácoknak, nem lesznek könnyű edzéseink – mondta Szasa Sztevanovics. – Az edzőtáborban aztán mindenki érezhette, hogy nem vezettem félre őket, és az edző sem változott, amióta legutóbb találkoztam vele.

Jó erőben leszünk, az biztos.”

A kapus elmondta: az információáramlás kétirányú, ahogy a játékosok faggatták az edzőről, Dragoljub Bekvalac is őt kereste, ha az érdekelte, mi hogyan zajlott a múltban, mi a magyarázat arra, ami számára elsőre nem egyértelmű. A közös anyanyelv és a kapus csapaton belüli tekintélye kapcsán ez aligha meglepő.

„Tizenöt-húsz Celsisus-fokban, jó pályákon edzettünk, és négy erős csapattal találkoztunk – összegezte az edzőtáborozást Szasa Sztevanovics. – Sokat tréningeztünk, és gyakoroltuk a követendő taktikát. Tizennégy nap már nagyon sok a család nélkül, úgyhogy jó újra itthon lenni.”

Apropó, otthon: ha valaki látja, mennyire szeretik a hórihorgas szerb kapust, aligha mondaná, hogy idegenlégiósról van szó. Immár négy és fél éve a zöld-fehérek játékosa a szerb válogatott egykori futballistája, és azt mondja, nagyon megszerette Győrt – és a város is befogadta őt.

„A feleségem egy osztrák cég gazdasági osztályán dolgozik, a fiam másfél éves volt, amikor idejöttünk, szeptemberben pedig már iskolába megy, az óvodában sok barátot talált, jobban beszél magyarul, mint szerbül, szóval, valódi otthonra leltünk itt, nagyon szeretünk Győrben élni – adott bepillantást a magánéletébe a kapus. – Még két és fél évig él a szerződésem, s nem zárható ki, hogy azt követően is itt maradunk.”

Visszatérve a szakmára: Szasa Sztevanovics szerint régen volt ennyi válogatott futballista az ETO keretében, és ez a tény önbizalmat ad a szezon előtt.

A kapus úgy véli, különleges feladat hárul Stark Péterre: egyértelműen ő a zöld-fehérek meghatározó játékosa, irányítja a védelmet, ám elképzelhető, hogy a hátvédsorban két szerb és egy grúz játszik majd mellette, és előtte a szűrők is légiósok lesznek. A kapus elmondta, alkalmi nyelvórákat tartottak az edzőtáborban, a legfontosabb vezényszavakat tanulgatták az új játékosok, de lehet, Stark Péter is hamarosan alapfokú vizsgát tehet szerb nyelvből…

Szasa Sztevanovics optimista, és szerinte még a negyedik helyre is odaérhet az ETO. A kapus nem titkolt vágya a Magyar Kupa elhódítása.

Kikerülhetetlen a téma: egy klub, amelyben ennyi légiós van, miképpen élte meg a román kézilabdázó, Marian Cozma (és a súlyosan sérült Zsarko Sesum és Ivan Pesic) veszprémi tragédiáját?

„Borzasztó, ami történt – mondta a kapus. – Amikor azt hallottam, hogy a szerb irányító, Zsarko Sesum édesapja háromszáz egykori katonával érkezik, mondtam a többieknek: ezt el ne higgyétek! Egyfelől ennyi embert csak úgy összerántani nem olyan egyszerű, másfelől, ha ez lenne a terve az édesapának, ezt közölné az újságokkal?! Amikor ideérkeztem, azt reméltem, nyugalmat találok. Emlékszem, annak idején is mindig azt hallottam: az a fontos, ki a koszovói, a horvát, a bosnyák, és nem az, milyen ember… Tudom, mennyit szenvednek az erdélyi magyarok, láttam magam körül, milyen érzelmeket váltott ki az emberekből a dunaszerdahelyi eset, szóval, maradjunk annyiban, magam nagyon nem szeretem a politikát. Én csak arra vágyom, hogy a kisfiam békében élhessen, és otthon érezhesse magát Szerbiában és Magyarországon egyaránt…”