Nem félreértés: egy kis kézilabda. Aranyos történet egy magyar drukker exkluzív élményéről.
Az alábbi levél az NS központi e-mailcímén keresztül vergődött el hozzám. És mivel azok közé tartozom, akik nagyon nagyra értékelik az új technikai eszközök nyújtotta interaktív médiát, különösebb kommentár nélkül közzé is teszem. A főszereplő, ez a bizonyos Lazarov állítólag igen menő kézilabdás, ha jól értem, afféle Ronaldo a kézilabdázásban, vagyis a legeredményesebb vb-góllövő. De legalábbis Just Fontaine vagy Kocsis Sándor, ha az egy vb-n lőtt góljaival döntött rekordot, hirtelen nem is tudom.Csak annyit még, igen, Misi, hogyne, emlékszem, szerintem Gellei úr is, hiszen a korrekt és kulturált kalauzolást ő is igen nagyra értékelte Katowicében és Chorzówban (??? jól írtam, ugye?). És köszi a sztorit, meg a képet!Szöllősi GyörgyS akkor az e-mail:+++dőlt betűvel, légyszi!!!+++Kovács Mihálynak hívnak, néhány munkatársukkal 2003 márciusában ismerkedtem meg Lengyelországban, amikor a futball válogatott lengyel tolmácsa voltam. Szöllő bizonyára emlékszik rám, tisztelettel kérem, továbbítsák nekilevelem, de talán Önöket is érdekli és közlésre érdemesnek találják az alábbi kedves esetet, amely tegnap történt Kiril Lazarov és köztem a kézilabda VB-n Zágrábban.A magyar meccsre mentünk barátaimmal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkaráról Piliscsabáról, ahonnan reggel hatkor indultunk. Hamarabb értünk oda, így beálltunk segíteni szurkolni a néhány tucat macedónnak. Nálam volt egy tangó harmonika, így különösen lázba jöttek, főleg, amikor a nemzeti dallamukat (Makedonsko Devojce) kezdtem játszani. Arra viszont nem számítottam, hogy ezt még Lazarov is megköszönni.Ez már a meccs után történt. A lefújás után riporterek hada vette körül a világrekordja okán. Én természetesen nem mehettem oda a biztonságiak miatt,de mögülük lelkesen játszottam és énekeltem ugyanazt a dallamot a rekorder tiszteletére. (Népzenész hegedűs vagyok és egy fesztiválon tanultam a dallamot a tököli délszláv tánccsoporttól). Egyszercsak a zajon keresztül megüti a fülét, és a kérdésekre fittyet hányva rám mosolyog, és felém nyújtja jobb öklét, hogy csapjak bele ("öklözzem vissza"). A biztonságiakpersze azonnal átengedtek hozzá, a csatolt fotó is így készült (egy kedves horvát küldte el nekem) a több tucat közül, hiszen az újságírók kapva kaptak a jeleneten: Lazarov átölel egy magyar szurkolót, akinek magyar sál van a nyakán és a macedónok nemzeti dalát játssza az ő hangszerükön. Ez még hagyján, de pár szót magyarul is váltott velem; "Ezt hol tánultád?" kérdezte kicsit meglepődve mosolyogva. Én persze csak hebegtem a megilletődöttségtől.De talán nem túlzás, hogy én is örömöt szereztem neki. Még értékesebbé teszi számomra az élményt, hogy korábban láttam; mikor megdönti a rekordot (a tizedik góljánál) a zsűriasztal szélén ülő tag felé nyújtja az öklét, de Lazarov rá se hederít. Pár perccel később viszont ő nyújtja felém, pontosabban rajtam keresztül a magyar szurkolók és az ország felé.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik