A megbántott edző azonnal igent mondott

Megkapta?Megkapta?

Mármint az ajánlatot? Igen. És el is fogadtam – kezdte Gálhidi György.

Nem vesztegették az idejüket a diósgyőri vezetők… Egyáltalán, mikor keresték meg?

Szerda reggel hívott Dlusztus Imre ügyvezető. Nem kellett sokat egyezkednünk, hiszen az ősszel már tárgyaltunk, de akkor Sisa Tibor lett a befutó. Most is viszonylag hamar megegyeztünk, fél évre vállaltam a munkát. Amint hazatértem Ománból, aláírjuk a szerződést. Csak a jövő héten hétfőn vagy kedden érkezem, közeledik a hétvége, minden bezár. Körülményes idekinn ilyen gyorsan intézkedni és repülőjegyet venni.

Könyvek biztosan nem telnek meg ománi pályafutása részleteivel. Mikor is utazott az arab országba?

December huszonkilencedikén. Tavaly.

Alig egy hónapja. Nem lehetnek boldogok, hogy máris elhagyja őket.

Biztosan nem örülnek, de nem tehetnek semmit, hiszen aláírt megállapodásom még nem volt. Csupán edzőmeccseken ültem a Szur Club kispadján, tévesek az olyan információk, hogy tétmérkőzésen is irányítottam a csapatot. Úgy volt, hogy a bajnokság február másodikán folytatódik, aztán áttették hetedikére. De ez most már mit sem számít. Örülök, hogy visszakerülhetek a magyar labdarúgásba. Még akkor is, ha tudom, mennyire nehéz otthon dolgozni, sokkal jobb odahaza lenni, mint bárhol másutt a világon.

Mivel kecsegtette Dlusztus Imre? Az utóbbi időben másról sem lehetett hallani a Diósgyőr kapcsán, mint anyagi gondokról.

Az ügyvezető elmondta, sikerült megoldást találniuk a problémákra. A játékosok megkapták a pénzüket, és megteremtették a további szereplés anyagi feltételeit is. Úgy tudom, egy togói és egy szerb labdarúgó már érkezett, valószínűleg Tóth Mihály is marad, és további erősítések várhatók külföldről. Korábban a kiesés réme is fenyegette a csapatot, de most már csak arra kell figyelnünk, hogy minél előrébb végezzünk. Ha jól tudom, csupán három pontra vagyunk a hatodik helytől.

Sisa Tibornak is azt mondták a kinevezésekor, hogy minden rendben van, aztán sorra dőltek ki a csontvázak a szekrényből.

Nem lehet rosszabb a helyzet, mint kétezer-ötben volt…

Abban az évben, az ősszel menesztették a diósgyőri kispadról. Miért is?

Talán hirtelen felindulásból? Magam sem tudom. Két győzelemmel és három vereséggel kezdtük a szezont, hét közben az alacsonyabb osztályú Szentlőrinc ellen kiestünk a Magyar Kupából, és elfogyott a vezetők türelme – hát elküldtek.

Mielőtt elhagyta volna az országot, sokáig versenyben állt a REAC kispadjáért, aztán a sárga-kékek Hevesi Tamással kezdték meg a téli felkészülést. Csalódottságában egészen Ománig menekült?

Nem mehetnékem, inkább dolgozhatnékom volt. Sokszor beszélgettem a vezetőkkel, úgy éreztem, biztosan enyém a kispad. Az utolsó pillanatban mégsem engem választottak. Őszintén mondom: bántott a dolog. A tavasszal az első fordulóban éppen a REAC-ot fogadjuk hazai pályán. Ez is bizonyítja, hogy az élet bármikor hozhat érdekes eseményeket – a váratlan fordulatokról nem is beszélve.