Nini, Iniesta újra itt!
Sokáig úgy tűnt, napokig központi kérdés lehet Barcelonában, tényleg okos döntés volt-e engedni (vagy beletörődni?), hogy Lionel Messi csak pénteken térjen vissza hosszúra nyújtott szabadságáról. (Hogy mit szólt a díszpáholyban ülő Diego Maradona, az argentin válogatott szövetségi kapitánya, nem tudni, de ő elsősorban a mellette lévő honfitársa miatt látogatott ki a Camp Nouba.) Az argentin támadó hiánya, ha nem is a csapat játékán, de a helyzetkihasználásán okvetlenül érződött, így a Mallorca ellen sokáig csak álmodozni lehetett a három pontról.
A helyzet eleinte nem tűnt súlyosnak, a meccs előtt Pep Guardiola vezetőedző igyekezett tompítani a helyzetet: „Örülök, hogy hosszabb szabadságot vett ki, mert tudom, milyen fontos neki a családja. Huszonegy éves, szüksége van a szeretteire. A visszatéréssel meg balszerencséje volt, mert csak két leszállópálya volt nyitva a reptéren. De a fő, hogy itt van.”
Csakhogy amikor Aduriz (csodálatos csel, majd csodálatos emelés) és Thierry Henry (éles szögből a bal alsóba) gólváltása után háromnegyed órán keresztül 1–1 állt a stadion eredményjelzőjén, néhányan elkezdtek aggódni. Nem úgy tűnt, hogy a hat győzelemből és két döntetlenből álló hazai mérleget sikerül javítani (16 forduló alatt egyébként a Barca így is több pontot szerzett idegenben, mint otthon!), pedig a Mallorca minden, csak nem félelmetes vendég. A „szigetlakók” eddig négy pontot kapartak össze idegenben, most viszont okosan futballozva, a szerencsét karon fogva (főleg Eidur Gudjohnsen lövéseinél voltak hatásosak az imák) tartották az 1–1-et.
Aztán a 66. percben beszállt Andrés Iniesta. A Camp Nou már a csere pillanatában éltette a két hónapja, az FC Basel ellen idegenben összeszedett combsérülése óta pihenő középpályást, kilenc perccel később pedig a lábai előtt hevert. A helyszínen lévőket nem érdekelte, hogy Gudjohnsen talán lesről startolt, csak az volt a fontos, hogy a centerezésre érkezett Iniesta, és az üres kapuba passzolta a labdát. Már ekkor biztos volt, hogy a Barca a legutóbbi 15 bajnokijából a 14.-et is megnyeri, az ínyencek meg akkor nyugodtak meg, amikor Yaya Touré néhány csodás bokamozdulat után bevágta a harmadik gólt is.
Ezzel dőlt el, hogy ez a Barcaelőadás is megérte a pénzét.
