Csak végre átvehetné!
A France Football beszámolója szerint Cristiano Ronaldo boldogságába egy kis zavarodottság vegyült, amikor hétfő este Manchester közeli otthona ajtajában hivatalosan értesült arról, hogy az idén a francia szaklap tudósítói neki ítélték az Aranylabdát. Nem a győzelem ténye lepte meg, arra természetesen számított, inkább egy találkozás elmaradása.
„Ez életem egyik legszebb napja. Megnyerni ezt a trófeát... Ábrándoztam róla, és nagyszerű érzés tölt el, hogy az enyém lett, ám amikor jöttem ajtót nyitni, abban reménykedtem, hogy kézbe vehetem az Aranylabdát is…” – mondta a portugál játékos nevetve, majd gyorsan arra jutott, hogy tulajdonképpen nem is bánja az események ilyetén alakulását. Így legalább a szívéhez legközelebb állók társaságában éli majd át az ünnepi pillanatot vasárnap délben, amikor a díjkiosztón tényleg kézbe veszi a több mint fél évszázada ereklyének számító aranygömböt.
Ismervén közelmúltbeli, önbizalommal teli nyilatkozatait, nem maradhatott el a kérdés: volt-e csöppnyi kételye a győzelmét illetően?
„Nem aggodalmaskodtam különösebben, mert tisztában vagyok vele, mit értem el ebben az évben, és hogy az mennyit ér. De végül is egy ilyen szavazáson minden megtörténhet. Mindenesetre szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik rám szavaztak, és természetesen a csapattársaimnak is. Ha ők nem passzolják nekem anynyiszor a labdát, akkor nem rúgok olyan sok gólt, és ha nem rúgok olyan sok gólt, nem engem választanak meg a világ legjobbjának – folytatta a portugál játékos, nem felejtvén el sokadszor is megemlíteni, milyen kiváló futballistának tartja a mögötte végző Lionel Messit (2. hely), Fernando Torrest (3.) és Xavit (5.). – A győzelem tényén túl arra is büszke vagyok, hogy megelőztem ezeket a nagyszerű játékosokat. Csodálatos, hogy ilyen fiatalon megkaptam a díjat!”
Minden egyéni elismerésnek megvan a maga története és értéke, de az Aranylabdát a 23 esztendős Ronaldo az öszszes többi elé helyezi, mert megszerzésével egyik legnagyobb gyermekkori álma vált valóra – ez már a játékos manchesteri médiának adott gyorsinterjújából derült ki. Szóba került az Aranylabdával járó felelősség is.
„Nem hiszem, hogy mostantól nagyobb lesz rajtam a nyomás, mert az emberek eddig is sokat vártak tőlem. Annyi a dolgom, hogy továbbra is igyekezzem megfelelni a klub igényeinek, és tökéletesítsem a játékomat, ami jó néhány területen rám fér. Az ember sohasem ringathatja magát abba a hitbe, hogy már mindent tud. Ambiciózus emberként ezentúl is mindennap olyan keményen fogok dolgozni, mint eddig.
Tudom, nagyon nehéz lesz felülmúlni a legutóbbi szezont, de meg fogom próbálni, mert újabb győzelmekre vágyom” – fejtegette Ronaldo, elárulván azt is, hogy csak a napokban értesült róla: az MU-nak eddig mindössze három aranylabdása volt.
Közülük az egyik, az 1966ban kitüntetett Bobby Charlton az 1968-ban aranylabdás George Besthez hasonlította CR7et, sőt kicsit fölébe is emelte a néhai klubtársnak, mondván: Cristiano Ronaldo „játékát látván az ember ugyanúgy a paradicsomban érzi magát, mint amikor George-ot figyelte, mégis van némi különbség, ami abból fakad, hogy Cristiano erősebb és gyorsabb”. Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere rendkívül büszke tanítványára, éppúgy, mint Carlos Queiroz, aki a portugál válogatottban a főnöke – és nem mellesleg annak idején az MU pályaedzőjeként segítette angliai beilleszkedését. Az európai szaklapok címlapukon és a döntéssel egyetértve számoltak be Ronaldo kitüntetéséről, sőt a Corriere dello Sport elérkezettnek látta az időt, hogy új fejezetet nyisson a történetben: a római újság szerint az Inter máris szerződtetni akarja az új aranylabdást. Emlékezvén arra, hogy ez – a játékos hajlandósága ellenére – a Real Madridnak sem sikerült a nyáron, no meg arra, hogy Ronaldo milyen heves szópárbajokat vívott az időközben az Inter edzőjévé kinevezett José Mourinhóval az utóbbi években, a felvetés meglehetősen irreálisnak tűnik. Azt viszont jól mutatja, hogy az élet az Aranylabda kedvéért is csak egy pillanatra áll meg.
