Plymouthban első számú sorozatként az FA-kupát jelölik meg a drukkerek, most, hogy az Arsenallal kerültünk össze, a szokásosnál jóval többen érkeztek az edzésünkre, és biztattak bennünket. Egyébként a szurkolóknak hatalmas szerepük van a klubok életében: az előző szezonban például a fanatikusok olyannyira elismerték a teljesítményemet, hogy azt követelték, én viseljem a csapatkapitányi karszalagot. Már ez is megtisztelő volt, de ami a napokban történt, az a csoda kategóriájába tartozik. A város engem is jelölt az év sportolójának, a díjátadón kisfilmet játszottak a jelöltekről, mintha csak az Oscar-gálán lettünk volna. Másodikként végeztem, csak az öttusázó lány, Heather Fell előzött meg, aki ezüstérmet szerzett az olimpián. Sajnos Magyarországon nincs hagyománya ennek, csalódottak a szurkolók, ezért is lehetséges, hogy lehúzzák a sorozatokat. Állítom, ha egy angol futballdrukkert kérdeznének, hogyan értékeli a bajnokságot, az FA-kupát vagy a Ligakupát, mindháromra a maximális osztályzatot adná. Még akkor is, ha kedvenc csapata nem szerepelt jól az évadban.
