Az igazi fordulat éve

„Nyugalmat” – válaszolta a „Mit érzett, amikor Mejuto González először fújt a sípjába?” kérdésre Nagy Zoltán, az Anorthoszisz Famagusta magyar kapusa. „A meccs előtt mindig van bennem egészséges drukk, aztán amikor a bemelegítés során megfogom az első labdákat, megnyugszom. Most is így volt, majd midőn a mecscsen is sikerültek az első mozdulatok, a folytatáshoz is lett önbizalmam” – árulta el a kalandos pályát bejáró Nagy. A Berettyóújfalu és Tiszafüred érintésével a magyar élvonalba kerülő (Debrecen), majd első légióskodása során az izraeli Hapoel Ramat-Gant megjáró kapus pályafutása 2004-ben került egyenesbe, amikor Ciprusra került.

„A sok diósgyőri viszontagság kényszerített rá a lépesre – így Nagy. – Belevágtam, most már mondhatom, hogy a legnagyobb örömömre. Ez az ötödik évem itt, látom, mennyire fejlődik a helyi futball, és részese lehetek csapatom óriási eredményeinek. Próbálunk profi módon működni, főleg most, hogy a Bajnokok Ligájában szereplünk. A vezetők igyekeznek ellesni a trükköket, és azokat átültetni a ciprusi gyakorlatba. Jó körülmények vannak, a feltételek adottak, tényleg csak a futball létezik a számunkra.”

A helyiek fanatizmusát folyamatosan érzi, elmondása szerint a hétszázezres Cipruson nagyon kevesen vannak, akiket nem érdekel a futball. Családon belül előfordulnak ugyan nézeteltérések, a sportág szeretete viszont közös.

„Van, aki szurkol, van, aki televíziót néz, van, aki újságot olvas, van, aki kávézóban beszélget, de tudja, mi történik a labdarúgásban” – mondja légiósunk. A „Sztárok önök?” kérdésre egy „Azt hiszem…” mondattal válaszolt, majd érzékeltette, mit is jelent arrafelé ismert futballistának lenni.

„Az utcán nem egyszerű végigmenni, de Larnacán autóval sem tudok integetés nélkül átgurulni – árulta el a kapus. – A boltban leszólítanak, autogramot kérnek, minden megnyilvánulásukkal igyekeznek kimutatni a szeretetüket. Már olyan is előfordult, hogy a párommal bementünk a boltba, és a kisebb dolgokat megkaptuk ajándékba. Csak mert az Anorthoszisz kapusa vagyok, és nem megy rosszul a csapatnak.”

A „nem megy rosszul” kitétel udvarias, hiszen az Anorthoszisz vezeti a bajnokságot, és ha két hét múlva nyer az egyszer már 3–1-re megvert Panathinaikosz otthonában, a tavasszal is a Bajnokok Ligájában szerepelhet. „Sokan azt mondják, hogy szerencsénk van, de szerintem ez már nem igaz. Egyszer-egyszer előfordulhat, de egy csapat csak szerencsével nem nyerhet bajnokságot, aztán otthon nem rúghat három gólt a Rapid Wiennek, az Oympiakosznak, a Panathinaikosznak és az Internek. Ez már folyamatosság, ennyi véletlen nincs. Ráadásul akkor sem vallottunk szégyent, ha nem nyertünk, mert azt gondolom, az Internél bárkinek belefér az egy nullás vereség” – elemzett a kapus. Ráadásul most már a továbbjutás is szerepel a kimondott tervek között, még ha ezt a vezetők helyett csak a futballisták jelölték meg célként.

„Felállítottunk egy mércét, és most már meg annak akarunk felelni – fogalmazott Nagy. – Nehéz lesz, de ezért kell, és ezért érdemes futballozni.”

A BL-szerepléssel a kapus ázsiója is megnőtt, méghozzá érzékelhetően: „Úgy száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem, annyian keresnek. Eddig az Anorthoszisz kapusa voltam, aki védett a bajnokikon, egyszer-egyszer az UEFAkupában, a Bajnokok Ligájára viszont mindenki felkapta a fejét. Ez egy másik, szebb és jobb világ.”