A nevüket adták hozzá

„Grosicsbuzánszkylórántlantos bozsikzakariásbudaikocsishidegkutipuskásczibor”

Így olvad eggyé tizenegy, avagy ez az a névsor, amelyet magára valamit is adó futballrajongónak a legszebb álmából felkeltve illik fújnia. Az Aranycsapat klasszisainak nevét örökké őrzik a memoárok – és még mások is.

GROSICS GYULA

A 82 éves legenda nevét két hete viseli egy XI. kerületi tanintézmény: amíg november 11-ig a Budai Sport Általános Iskola diákjainak vallhatták magukat a kelenföldi gyerekek, azóta azzal büszkélkedhetnek, hogy a Grosics Gyula Sport Általános Iskolába járnak. Ki tudja, ha már a 86-szoros válogatott labdarúgó (illetve -fogó…) a névadó, egyszer talán kapusképzés is lesz a testnevelésórák keretében…

BUZÁNSZKY JENŐ

A Dombóváron született, ismertté a Dorogban, elismertté pedig az Aranycsapatban váló jobbhátvéd 83 esztendősen is jó egészségnek örvend – vele kapcsolatban ez a legjobb hír, amit leírhatunk. Azért az sem mellékes, hogy évek óta az ő neve fémjelzi az egyik legrangosabb kispályás viadalt, a rendszerint több ezer játékos részvételével zajló Buzánszky Jenő Egyetemi Kupát. Hiába, aki felső fokon űzte a futballt…

LÓRÁNT GYULA

Az 58 évesen elhunyt középhátvédre mindenki jó szívvel emlékezhet, de ha léteznek elsők az egyenlők között, akkor azok a kőszegiek: egyik leghíresebb szülöttük tisztelére a városi sporttelepen kívül az egyik utcát is Lóránt Gyuláról nevezték el, mi több, a nemzeti együttesben 37 alkalommal pályára lépő bekk karrierjének legszebb pillanatait a helyi emlékházban lehet feleleveníteni.

LANTOS MIHÁLY

Játékosként éppúgy megbecsülték, mint edzőként (ezzel kapcsolatban két „nagy” szám: 12 évesen már igazolt futballista volt, NB I-es trénerként pedig 272-szer ült a kispadon), 52 válogatottbeli fellépésén ötször volt eredményes, neve mégis csak az emlékeinkben él. Állítólag szűkebb pátriájában, Zuglóban tervezik, hogy utcát neveznek el róla, ám az illetékesek ennél tovább még nem jutottak…

BOZSIK JÓZSEF

Tizenegy alig múlt, amikor már a Kispest játékosa volt, és mivel pályafutása befejeztéig, vagyis 37 esztendős koráig az is maradt, az a legkevesebb, hogy 1986. október elseje óta a Honvéd-drukkerek a Bozsik József Stadionba járhatnak; a Komárom melletti Szőny ifjú nebulói pedig a 101-szeres válogatott fedezetről elnevezett általános iskolába. Az egyik legjobb utánpótlásprogram is az ő nevén futott, fájdalom, azt megszüntették.

ZAKARIÁS JÓZSEF

Az Aranycsapat szürke eminenciása címmel jelent meg róla könyv, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen kiemelkedő képességekkel dicsekedhetett. Másképp aligha játszhatott volna 55 éve a Wembleyben – és azon kívül még 34-szer a válogatottban. A legendás tizenegyből egyedül ő nem öltötte magára a címeres mezt az 1954-es vb után, és azóta mintha el is felejtették volna: a fedezet nevét nem viseli semmi. Hacsak nem Guineában, ahol 1961 és 1968 között a válogatott edzője volt.

BUDAI II LÁSZLÓ

Hajdanán a Honvédban szerepelt egy Budai László, ezért lett ő Budai II László – és ezért hívják ma a Rákospalotai EAC pályáját Budai II László Stadionnak. A 39-szeres válogatott klasszis focizott a BRSC-ben, a Hüttler Olaj SE-ben, a Ferencvárosban és a Honvédban – a Budai XI-ben sosem…

KOCSIS SÁNDOR

Az FTC-ben, a Honvédban, a Barcelonában és a nemzeti együttesben is a legjobbak közé tartozott, de ha szóba kerülnek az említett csapatok sztárjai, az elsők között mégsem az ő nevét említik. Talán ennek is betudható, hogy a 68 válogatott mérkőzésén 75 gólt szerző jobbösszekötő nevével csak a históriás könyvekben találkozhatunk. Talán a közeljövőben változhat a helyzet: fia, ifjabb Kocsis Sándor már felvette a kapcsolatot a Fradival, hogy Magyarországon megnyílhasson a Kocsis Sándor Futballiskola.

HIDEGKUTI NÁNDOR

1087 Budapest, Salgótarjáni út 12–14., avagy a Hidegkuti Nándor Stadion. Ha valakiről, hát a 69-szeres válogatott középcsatárról méltán neveztek el létesítményt idehaza. Azok a szerencsések, akik látták futballozni, állítják, harmincon túl lendült igazán formába, lám, egyik legjobb teljesítményét 31 évesen nyújtotta: 1953. november 25én, amikor három góllal ejtette ámulatba Magyarországot – és Angliát. S megannyi csodás passz után egy emlékezetes átadás: 1997-ben Magyarország hírnevéért díjat vehetett át.

PUSKÁS FERENC

A nép stadionja immár az ő nevét viseli 2002 óta. És még hoszszasan sorolhatjuk, hol és hogyan állítottak emléket a két éve elhunyt mítosznak: Zalaszabaron a Puskás Ferenc téren látható a Puskás Ferenc emlékszobor; a sármelléki repülőtéren üzemel a Puskás Ferenc terminál; Óbudán már megnyílt a Puskás Pancho Sport Pub; Felcsúton a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémián zajlik minőségi oktatás, Kispesten pedig a Puskás Ferenc Általános Iskolában; Madridban, a Real edzőközpontjában teret és sétányt neveznek el róla hamarosan, míg Törökszentmiklóson és Kispesten már megejtették a hivatalos névadót: itt is, ott is van már Puskás utca. Ami a XIX. kerületit illeti – bár akkor még Sárkány utcának nevezték – Puskás Ferenc és Bozsik József ott nőtt fel, és hogy nem mindig múlik el a világ dicsősége, jelzi: ma már a Puskás utca 1–3. alatt található a Bozsik-stadion.

CZIBOR ZOLTÁN

Komáromban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére, de egy egész házat meg lehetne tölteni a páratlan pályafutás emlékeivel – csak a 6:3 megérne egy helyiséget… A 43 meccsén 17szer a kapuba találó balszélső kalandos életútja 1997. szeptember elsején ott ért véget, ahol 1929. augusztus 23-án elkezdődött. Nem csoda, hogy aki Komáromban a Sport utca 54.-be megy, az a Czibor Zoltán Sporttelepen találja magát.

…és a kispad

A Wembleyben Gellér Sándor, Várhidi Pál, Kovács Imre, Palotás Péter, Tóth Mihály és Sándor Károly foglalhatott helyet Sebes Gusztáv mellett, közülük a 80. születésnapját holnap ünneplő jobbszélsőről emlékeznek meg úgy, ahogy illik: az MTK ifjú tehetségei az agárdi Sándor Károly-akadémián nevelkednek. A többiek? Mintha ott sem lettek volna – dacára annak, hogy a legjobbak közé tartoztak ők is…