Sokkra futballgála jött

Harmincmillió fölé emelkedett a Bayern München Bundesligamérkőzéseinek hazai látogatottsága azzal, hogy az Allianz Arena a Cottbus ellen 56. alkalommal is megtelt a bajnokságban (mióta az új stadionban játszik a csapat, kétszer fordult elő, hogy maradt jegy a pénztárban). Vélhetően azonban senki sem hitt a szemének, amikor kihagyott hazai helyzetek után a 25. percben Ervin Skela balról, az oldalvonal mellől középre kanyarította a labdát, ami több elhibázott mentési kísérlet után a kapu bal oldalába hullott. A Cottbus 332 perc után lőtt újra gólt a Bayernnek, és halványan megcsillant az esélye annak, hogy először nyerjen Münchenben. Azon mondjuk nem szabad csodálkozni, hogy a bajorok gólt kaptak otthon, a forduló előtt 2.3 volt ebben a mutatóban a gólátlaguk az Arenában, ami a legrosszabb hazai statisztika az egész mezőnyben.

Akkor vélhetően kevesen gondoltak arra, mit mondott KarlHeinz Rummenigge, a klubot működtető gazdasági társaság elnöke az éves közgyűlésen. „A stadion valóságos erődítmény, minden befektetést megért. Csaknem százszázalékos a kihasználtsága, ilyen háttérrel pedig a csapatnak is kötelező jól futballoznia” – mondta az egykori kétszeres aranylabdás. Az 57 fellépésen aratott 40 győzelem, illetve 13 döntetlen mindenesetre jelzésértékű volt – ahogyan az is, miként állt talpra szombaton a Bayern.

Rendben, egy sereghajtó ellen ne kelljen hozsannázni egy bajnokaspiránst csak azért, mert egy óra alatt képes négy gólt lőni, de ha itt-ott a minőségre is hajlandó adni, már figyelemre méltó. Franck Ribéry szabadrúgásból lőtte ki a jobb fölső sarkot, Massimo Oddo beadásával kétszer is megidézte a közelmúlt legjobb Bayern-jobbhátvédje, Willy Sagnol szellemét (Martin Demichelis fejjel, Luca Toni pedig jobb belsővel léc alá vágott labdával „mondott köszönetet” a passzért), és Miro Klose is szállította megszokott fejes gólját. A címvédő helyzetkihasználása így is messze volt az ideálistól, ha csak kicsit jobban odafigyelnek játékosai (főleg Tonit lehet hibáztatni), simán rámérhették volna a Cottbusra története legnagyobb Bundesliga-vereségét. Az eddigi mélypontot is egy müncheni vendégjáték jelentette, 2002 februárjában sima hatost kapott az Energie úgy, hogy Oliver Kahn (!) még büntetőt is hibázott. Ha belövi, egygólos játékosként vonult volna vissza 2008 tavaszán.

Ribéry a visszavonulástól még messze van, ellenben óriási tempóban közelíti csúcsformáját. A Cottbus elleni volt sorozatban a hatodik bajnokija, amelyen gólt szerzett (ráadásul három gólpasszt is adott), és ezek közül a Bayern ötöt (Wolfsburg 4–2, Frankfurt 2–1, Bielefeld, 3–1, Schalke 2–1, Cottbus 4–1) megnyert, csak a Mönchengladbach elleni 2–2 csúfítja a képet. Ribéryvel szemben a hivatalból gólgyáros Toni még csak három meccs óta pörög „üzemi sebességen”.

„Elégedett vagyok a három ponttal, bár örömmel vettem volna, ha még több gólt szerzünk – mondta a találkozó után Jürgen Klinsmann, a Bayern vezetőedzője. – Lassan lendületbe jövünk, és oda kerülünk, ahova szeretnénk. A következő két mérkőzésünkön a Leverkusennel és a Hoffenheimmel találkozunk, kíváncsi vagyok, utána hogyan néz ki a tabella. Főleg az érdekel, ki áll az első helyen.”

Klinsi néhány hete, a felzárkózási hadművelet kezdetén azt mondta, csapata őszi első lesz. Ha hozza a két nehéznek tűnő összecsapást, könnyen valóság lehet a kijelentés pillanatában még utópisztikusnak hangzó állításból.