Megéri alaposan felkészülni

Nem szereti a feltűnést…

Ezúttal is az utolsók között bukkant elő a játékoskijáróban: a csapatok már javában a kezdőkör felé ballagtak, amikor ő elegáns öltönyét összerántva megjelent a pálya szélén.

Pölöskei Gábor nagyokat lépkedve indult meg a kispad felé, nem integetett ki a szurkolóknak, öles lépteivel mintha csak azt sugallta volna játékosainak, hogy győzelemmel bizony ők is nagy lépést tehetnek azért, hogy a tavasszal is ő legyen a Honvéd vezetőedzője. Kíváncsiak lettünk volna rá, a kispad felé sétálva vajon eszébe jutott-e Pölöskei Gábornak, hogy ez lehet az utolsó bajnokija a Honvédnál. Aligha.

A kispestiek vezetőedzőjének valószínűleg egészen máshol jártak a gondolatai, elfoglalta jól megszokott helyét a hazai kispad jobb oldalánál, keresztbe fonta a karját, s egészen az első helyzetig mozdulatlan is maradt. Ezt követően felállt a helyéről, és hol elégedetlenül csóválta a fejét, hol biztatóan összecsapta a tenyerét, hol pedig mosolyogva visszaült a helyére. Merthogy a kispestiek két góljáig valóban már-már megmosolyogtató volt a színvonal.

Egy kis ízelítő: Dobos Attila a szögletet a kapu mögé emelte, Hercegfalvi Zoltántól egy felívelést követően legalább hat méterre pattant a labda, Takács Ákos az oldalvonal mellett addig-addig tologatta a labdát, amíg majdnem nekiszaladt a partjelzőnek. Mit tehet ilyenkor egy edző?

Biztat, tapsol, és megpróbál lelket önteni a labdarúgókba.

A Honvéd a félidő végén aztán kettőt villant: ez pedig elég volt ahhoz, hogy sima 2–0-s vezetéssel vonuljon az öltözőbe.

Pölöskei Gábor az elmúlt napokban többórányi DVD-felvételt nézett meg a Kaposvár játékáról, elemezte a szombati ellenfél meccseit, s megállapította: döntő lehet, hogy csapata miként védekezi ki a Rákóczi szögleteit és szabadrúgásait.

Figyelemre méltó adat: Prukner László együttese a legutóbbi nyolc góljából hatot közvetve vagy közvetlenül szögletés szabadrúgást követően ért el. Nos, most a Kaposvár egyetlen szögletet és veszélyes helyről járó szabadrúgást sem végezhetett el az első 45 percben.

Nem úgy a fordulást követően: a vendégcsapatnak nyomban két remek lehetősége is volt – talán mondani sem kell, előbb egy szabadrúgást, majd egy szögletet követően. De ha már kritizálunk: a kispestiek a szombati meccsig – a Siófok elleni 90 perc kivételével – minden mérkőzésen kaptak gólt, és, habár tizenegyesből, ezúttal sem úszták meg.

A második félidőben – szokás szerint – rengeteg helyzetet rontottak el a kispesti labdarúgók.

Pölöskei Gábor csendben indult az öltöző felé, abban bízva, hogy az ősz végi biztató teljesítmény – három mérkőzésen hét pont – talán elég lesz ahhoz, hogy George F. Hemingway ne váltson edzőt a télen…