Hokiünnepre készül az Aréna

Ezt a tornát meg fogjuk nyerni. Így vélekedik a köz túlnyomó része, és mi sem gondoljuk másképpen, de meg kell jegyeznünk, hogy ez csak bizonyos feltételek teljesülésekor valósulhat meg. A legfontosabb: a csapatnak tisztában kell lennie az erőviszonyokkal, azzal, hogy minőségben jobb, mint ellenfelei, de ez csak akkor látszik majd az eredményeken is, ha ezzel párhuzamosan az önbizalom az marad, ami, és nem csap át nagyképűségbe. Azonban rögtön meg is nyugtatunk mindenkit: a fiúkat a héten elnézve ők ezzel tisztában vannak.

Ne morogjon hát senki, ha a szerbek ellen tíz perc után nem vezetünk hárommal, ennyire még ők sem rosszak, másnap Horvátország, harmadnap pedig Litvánia meg pláne nem lesz az. Éppen ezért rágódott sokat a csapat végső összetételén Pat Cortina, Énekes Lajos és Diego Scandella. A szakvezetőség még csütörtök délután, a nevezési határidő előtt néhány órával is azon vitázott, ki legyen az egyegy kimaradó kapus és mezőnyjátékos.

Reggel fotózásra gyülekezett a csapat a BS-ben, megörökítendő az alkalmat, hogy először feszített a válogatott Magyarország (és nem Hungary) feliratú mezben. A jókedvű, de kicsit nyűgös program előtt Pat Cortina annyit már elárult, hogy az utolsó két csatárhelyre három fiatal pályázik, azaz Kóger Dániel, Nagy Gergő és Sofron István közül esik majd ki egy, amúgy már a sorok is megvannak. A kimerítő tréningen aztán mindegyik, az utolsó rostálásban érintett hokis, a három újoncjelölt, illetve Budai Krisztián és Hetényi Zoltán is dolgozott, ahogy az alkalom kívánta, de a többiek sem lazsáltak, úgy kihajtották magukat, hogy este már nem is edzett a társaság. Énekes annyit mondott a csarnokból távozván, hogy nem egyeznek a vélemények, így a keret csendes pihenője előtt kemény vita lesz az edzők között. Lett is, vagy másfél órába tellett, mire megtudhattuk: Budai és Nagy a két balszerencsés.

„Tényleg hosszasan diskuráltunk, ám végül úgy döntöttünk, hogy ahogy áprilisban, ezúttal is