Már az edzésük is A-csoportos

Tizenegy nulla nullakor kirajzott a válogatott.

Egy perccel korábban még síri csend honolt a káposztásmegyeri Jégcentrumban, csak az újságíró kollégák csevegtek a palánk mellett, a hivatalos személyzet egy-egy tagja ellenőrizte, minden rendben van-e, és egy helyi erő futkosott a pálya mentén dolgára sietve. Aztán ugrott egyet az óramutató, és hirtelen ellepték a jeget a sárga és zöld mezek. Az A-csoportos magyar válogatott. Tip-top felszerelés, egyen fekete sisak, fekete nadrág, piros-fehér-zöld sportszár. Ahogy kell.

Süvítettek a kis fekete pakkok, mindenki elhelyezett egyet-kettőt a kapuban – csak az érzés miatt –, a plexi túloldalán ácsorgó ismerősöknek szóló biccentés után viszont Pat Cortina a szájához emelte a sípot, és hirtelen sorba rendeződött a társaság.

Alig több mint két órával korábban a szélrózsa minden irányából érkezve még csipás szemmel kászálódtak ki az autókból a fiúk, de most egy sor az egyik, egy sor a másik szélen, mint a katonaságnál. Egyszerű passzolgatás a feladat lövéssel befejezve, de tempósan ám, úgyhogy az egyik kapuban Szuper Levente, a másikban meg Budai Krisztián és Hetényi Zoltán felváltva igyekezhet.

A szimpla adogatás később dupla, majd tripla lesz, a végén egymásba fonódó munkafázisokkal: azzal ugyanis még nincs vége, hogy az ember útnak indít egy bombát a ketrec felé, utána a túlvégen még asszisztálni kell. Avatott szemnek nem meglepő mindez, de az újoncoknak igen, ahogy maguknak a résztvevőknek is az volt, amikor a mester anno először felvázolta. Ma viszont már minden megy flottul, csak az egyik kapus szitkozódik, amikor Kovács Csaba lövése mázlival túljut a gólvonalon, „Süti” pedig rá is tesz egy lapáttal, amikor vigyorogva, megjegyzéssel nyugtázza az egészet… Majd a védőhálón átesik egy pakk, és a becsületes megtaláló a megvizsgálása után büszkén állapítja meg: „Hm, ilyen egy Acsoportos korong.”

Közben a médiacsapat nagy része mindannyiszor megrohamozza a kispadot, ahányszor odagyűlik a válogatott, megbeszélendő a következő gyakorlatot. Kattognak a fotómasinák, miközben Cortina, Énekes Lajos vagy Diego Scandella magyaráz, és a plexire erősített műanyag táblán illusztrál. A folytatódó edzés közben Kéri Rudolf „felszerelésmenedzser” beszélget két hölggyel a büntetőpadnál, majd amikor azt ecseteli, hogy vasárnap este, amikor véget ér az olimpiai előselejtező, ő indulhat is Fehérvárra, hogy a hétfő délelőtt EBEL-meccsre Innsbruckba induló Alba Volánnak kész legyen a szerelése, Kóger Dániel elkámpicsorodott arccal néz ki a jégről.

„Arról nem én tehetek, hogy nincs több botod” – közli mindenki Rudija, de azért vet egy aggódó pillantást az ifjú viharvert munkaeszközére. A gyakorlatok pörögnek tovább, de Cortina egyszer csak kinyitja az ajtót, és Kéri „Finito?” kérdésére a „Yeah” választ adva eltűnik az öltözőfolyosón. Neki ugyanis jelenése van a csarnok oldalában lévő teremben, ahová a szövetség meghirdette a sajtótájékoztatót, húsz perccel az edzés vége előttre. Mert attól függetlenül, hogy a válogatott a világ 16 legjobbja között van, még nem minden tökéletes, a torna sajtóakkreditációjával is akadnak gondok, de hogy a víkendre megoldódnak, afelől ne legyen kétsége senkinek. >>>