Hajnal nélkül nem nyer a Dortmund
Bár az utóbbi időben a Bun desliga kapcsán hajlamos a többség az újoncként is listavezető Hoffenheim, esetleg a Leverkusen vagy az erőre kapó Bayern München teljesítménye láttán ámulni, egy téren a Borussia Dortmundot illeti az elsőség. A sárga-feketék ötmeccses veretlenségi sorozattal vágtak neki a Bochum elleni bajnokinak, márpedig a ligában egyetlen csapatnak sem sikerült ennél hosszabb ideig elkerülnie a kudarcot. Ráadásul az arrafelé B1-esnek hívott (az A1 egyértelműen a Dortmund–Schalkét illeti) Ruhr-vidéki derbi statisztikai szempontból is hazai sikert ígért, elvégre a VfL egy évtizede nem győzött riválisa otthonában, jelenleg az övé a leghosszabb (6) nyeretlenségi sorozat a Bundesligában, és Jürgen Klopp, a BVB edzője korábban az összes meccsét (még a Mainz trénereként négyet) hozta a Bochum ellen.
Csak éppen a Dortmundban nem játszhatott a sérült Hajnal Tamás, ami veszélyt hordozott magában. Nem feltétlenül csak azért, mert az ő közelmúltbeli kifakadása (a disputát az okozta, hogy irányító vagy védekező középpályásként kell futballoznia) után lódult meg a Dortmund, hanem azért is, mert nélküle egyszer sem nyert a gárda. Az ötödik fordulóban a Hoffenheimtől 4–1es pofont kapott, a nyolcadikban pedig újabb gólzáporos mérkőzésen 3–3-mal zárt a Werder Bremennel szemben.
Ezúttal a gólzápor és a győzelem is elmaradt. Mert bár a papíron Hajnal helyettesének számító Mohamed Zidan betalált (inkább rosszul, mint tudatosan eltalált lövésből), de ez csak az egyenlítéshez volt elegendő, mert Thomas Zdebel a nap gólját szerezve egy kifejelt labdát kapásból visszabombázva a Bochumot juttatta vezetéshez.
A döntetlennel ugyan tovább nyújtotta veretlenségi sorozatát a Borussia (legutóbb 2006 őszén úszta meg ennél hosszabb ideig kudarc nélkül, akkor hét meccsig tartott a széria), de hazai mérlegére nem lehet túl büszke. A Signal Iduna Parkból egymás után három összecsapáson (Hannover, Hertha, Bochum) vittek el pontot a vendégek, a BVB 18 pontos összterméséből pedig mindössze nyolc származik otthonról. Aligha a néven múlik, de azért megjegyezhetjük, hogy amikor még – az üzleti szemlélet óriási tárhódítása előtt – Westfalenstadionnak hívták az arénát, igazi oroszlánbarlangnak számított.
