A nép akaratából

Mário Zagallo és Franz Becken bauer kezdhet aggódni, esély nyílhat ugyanis arra, hogy az eddigi elit duójuk két év múlva trióvá bővül. Eddig csak a brazilok „Öreg Farkasa” (1958, 1962; 1970) és a (nyugat)németek Kaiser Franza (1974; 1990) volt képes játékosként, majd szövetségi kapitányként (illetve csapatfőnökként) is világbajnoki címet szerezni, két év múlva pedig Diego Maradona csatlakozhat hozzájuk. Abban ugyanis kár kételkedni, hogy az albiceleste kijut a világbajnokságra (harmadik hely a csoportban ide, tízből négy megnyert selejtező oda), és most már abban is kár, hogy Maradona lesz a szövetségi kapitány. Már csak a bejelent é s időpontja kérdéses: október 30., az „isteni” 48. születésnapja vagy jövő kedd, az argentin szövetség által megjelölt hivatalos dátum. Másodszor ugyanis képtelenség eljátszani Maradonával, ami 2006-ban egyszer már sikerült. Julio Grondona, az argentin szövetség elnöke – Diego állítása szerint – a balul sikerült világbajnokságot követően is odaígérte neki a kapitányi posztot, de az utolsó pillanatban megváltoztatta döntését, és Alfio Basilére bízta a válogatottat. Basile két évig bírta, de az október 15-én Chilétől elszenvedett 1–0-s vereség soknak bizonyult neki. Vagy inkább az ország futballtársadalmának.

És pont emiatt nem lehet másodszor eljátszani Maradonával a komédiát. Ezúttal ugyanis mindenki tudja, ő a poszt várományosa: szerdán nem volt olyan argentin médium, amely ne vezető helyen számolt volna be az érkezéséről. Egy országból pedig arrafelé nem lehet hülyét csinálni, annak Dél-Amerikában sokkal súlyosabb következményei lennének, mint Európa középső részén.

Arrafelé a nép elhiszi, hogy csak Maradona tudja kivezetni a válságból a nemzeti tizenegyet. Világbajnokságon 1986, de legkésőbb az 1990-es vbezüst óta tart a vesszőfutás (rendre esélyesként indult a gárda, és rendre még a dobogóról is lemaradt), és a Copa Américán is 1993-ban ünnepelhette eddigi utolsó diadalát. Pedig azóta egy-két kontinenstorna megnyerése előzetesen ujjgyakorlatnak számított, elvégre a legnagyobb riválisnak számító Brazília néha csak a cseresorát vetette be. Hogy az még így is erős volt a döntő pillanatokban megremegő albicelestének, az önmagáért beszél.

„Ezért is tartom fő feladatomnak, hogy beletápláljam a fiúkba a győztes mentalitást – mondta előre hozott székfoglalójában Maradona. – Még nem vagyok szövetségi kapitány, még nem bonthatom ki az ajándékomat. Néhány beszélgetésen még túl kell esnem.” Grondona elnök azért már kedden elszólta magát („Maradona lesz a következő kapitány”), Luis Segura, az argentin szövetség válogatottért felelős titkára is megerősítette az információt, a szurkolók is biztosra veszik az érkezését – és senkit sem zavar, hogy eddig semmiféle edzői sikert sem ért el. Mi több, két részletben összesen hat hónapot dolgozott edzőként, a siker legcsekélyebb nyoma nélkül. (A másik jelöltnek, az olimpiai bajnok Sergio Batistának, valamint Carlos Bianchinak és Miguel Ángel Russónak annál tekintélyesebb az eredménylajstroma!) 1994-ben a Deportivo Mandiyút irányította két hónapig, egy évvel később a Racing Clubnál kétszer ennyi idő jutott neki, egyik helyen sem tudott látványosan és jól játszó csapatot kialakítani, szentségtörés vagy sem, de csak a nevéből élt. Bár ilyen névvel jól lehet…

A nemzeti tizenegynél is a neve lesz a fontos, őt tolják majd előtérbe, és a rossz nyelvek szerint a munka az edzőgurura, a szakmai igazgatónak szerződtetett Carlos Bilardóra marad. A páros 1986-ban tökéletesen működött, Bilardo szövetségi, Maradona pedig csapatkapitányként állt a vb-aranyig menetelő argentin sereg élén, most pedig egymás mellett kell ügyködniük, Maradona szerint fordított főnök–beosztott relációban.

„Én állítom össze a csapatot, én vagyok az egyetlen, aki kiválaszthatja, ki szerepel a válogatottban – jelentette ki Maradona. – Ha ez nem tetszik a szövetség elöljáróinak, öltözzenek mezbe, aztán a pályán bizonyítsanak. Természetesen mindenről meghallgatom Carlost, elkerülhetetlen, hogy olyanoktól kérjek tanácsot, akik ennyit tudnak a labdarúgásról. Azt hiszem, olyan munkamegosztás lesz, amilyet Grondona szeretne, és amilyenről Bilardóval együtt álmodunk.”

A világ mindenesetre nem kételkedik abban, hogy Maradonából jó kapitány lesz. Lionel Messi, a Barcelona argentin klasszisa szerint „nagyszerű ember érkezik, akit csodálok azért, amit az argentin labdarúgásnak adott. És szerencséje is lesz, mert az olimpiai aranyérmes generáció a keze alatt érik be.” Marcello Lippi, a világbajnok olasz nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya állítja: az albicelestének megvan a vezére, aki visszavezetheti a sikerek útjára. „Szerintem a játékosok vakon követik – véli az olasz tréner. – Maradona karizmatikus egyéniség, és azt gondolom, úgy hallgatnak majd rá, mint egy prófétára.”

Ha így lesz, az „Aranyifjúnak” (El Pibe d’Oro) tényleg aranycsapata lehet.