Visszatérés az igazi élvonalba

Természetesen nem kerülte el figyelmünket, hogy a Juventus két derék ellenfelén szerencsésen átrágta már magát a Bajnokok Ligájában, mégis úgy véljük: a több mint kétéves száműzetést lezárni hivatott, harsonás, vörös szőnyeges visszatérést keddre tervezték a torinói klubnál. A közelmúltban a másodosztály poklát és a lapok botrányrovatait megjáró „bundázó zebrák” most, a Real Madrid látogatásakor élvezhetik végre újra a hozzájuk méltó nemzetközi társaságot, amelybe hat európai kupagyőzelemmel (BEK-BL: 1985, 1996; KEK: 1984; UEFA-kupa: 1977, 1990, 1993) váltották meg örökbérletüket.

De vajon valójában elérkezett-e az idő, hogy ismét egy lapon emlegessük a két világhírű klub nevét? A World Soccer néhány héttel ezelőtt felmérte a Juventus alaposan megváltozott keretének erejét, és óvatosan úgy fogalmazott, hogy „...kétségkívül rendelkezésére áll a mennyiség, de vajon társul-e hozzá minőség is?”

Azaz sikerül-e rövid távon csapatot gyúrni a gyengének semmiképpen sem nevezhető állományból? Az idényből eltelt nem egészen két hónapban történtek nemcsak megerősítették a tekintélyes szaklap kétségeit, hanem mára fojtogató válsághangulatot gerjesztettek a klub körül. Claudio Ranieri vezetőedző eleve nehéznek ígérkező csapatépítő munkáját immár folyamatos magyarázkodási kényszer akadályozza.

„Nehéz periódust élünk át, ez egyértelmű, de válságról nem beszélnék, biztonságban érzem magam. Nem tudom, mit lép a vezetőség, csak bízni tudok abban, hogy nyugodtan elemezzük a történeteket, és továbbra is egy irányban haladunk” –

válaszolta a tréner a legutóbbi kritikákra, amelyek a Napoli elleni szombati vereség (1–2) után hangzottak el. A támadás célpontja egy szerencsétlen csere, amely a kritikusok szerint jelképesnek is nevezhető: 1–1-nél Ranieri védővel váltotta fel Alessandro Del Pierót, tanúságot téve „gyávaságáról” – ahelyett tehát, hogy győzelemre játszott volna, sokadszor is biztonsági megoldást választott. Ami ráadásul nem is jött be: a legyőzöttnek hitt ellenfél megfordította az állást.

Még Luciano Moggi, a Juve egykori klubigazgatója, a két évvel ezelőtti megvesztegetési manőverek szálait mozgató „futballkeresztapa” is keresetlen szavakkal támadta Ranierit, hangsúlyozva, hogy ő például a Napolinak szurkolt…

Mások arra bujtogatják a Juve-drukkereket, hogy kedden biztassák a Realt, mert ha nyer, alighanem megszabadítja kedvenc csapatukat Ranieritől. Hogy ez mennyire ízléses, és hány szurkoló fogadja értő figyelemmel, egyaránt erősen kérdéses, a Tuttosport hétfőn mindenesetre arról írt: John Elkann, a Juventust tulajdonló Agnelli család fiatal erős embere már nem sokáig nézi ölbe tett kézzel az eseményeket. A torinói lap szerint valószínűleg a Roberto Donadoni, Gianluca Vialli, Ciro Ferrara, Roberto Mancini kvartettből kerül ki az ideiglenes edző, akit a nyáron Cesare Prandelli, a Fiorentina jelenlegi – ráadásul a keddi BLnapon szintén érdekelt – trénere vált majd fel.

Ebben a hangulatban egyre kevesebbeket érdekel a Christian Poulsen húzódása következtében újabb névvel gyarapodó, eddig is tekintélyes sérültlista. És ilyen hangulatban kellene ponto(ka)t szerezni a Realtól, amelynél – dacára annak, hogy szintén vannak hiányzók – mosolygósak az arcok. Miközben az egy hónapja nyeretlen Juvénál ég a talaj Ranieri talpa alatt, Madridban hangosan ünneplik Bernd Schustert, aki a hét végén –