Az első igazi erőpróba – vélték Spanyolországban a selección belgiumi fellépése előtt, s bizony nem tévedtek. Az Európabajnok háza táján persze a szurkolók aggodalma ellenére is nagy volt a bizakodás; az együttes sorozatban 26 mérkőzésen veretlen maradt, utóbbi hét meccsén gólt sem kapott, sőt legutóbbi brüsszeli látogatásához is szép emlékek kötődnek, elvégre három évvel ezelőtt a „furia roja” éppen a Baldvin Király Stadionban biztosította be részvételét a németországi világbajnokságra. A kedvező előjelekért azonban nem jár három pont...
Belgium ráadásul mindent megtett, hogy megszakítsa a tekintélyt parancsoló spanyol sorozatokat. A „vörös ördögök” olyat tettek, amire az elmúlt hónapokban még a neves csapatok sem voltak képesek: az első perctől kapujukhoz szegezték a vendégeket, míg a sajátjuk előtt kettős falat vontak – az egyiket a tizenhatos előtt, a másikat a felezővonal mögött –, teljesen meglepve Vicente del Bosque embereit. A belgák a Sergio Ramosból bohócot csináló Vincent Kompany beadását a hálóba fejelő Wesley Sonck góljával hamar vezetéshez is jutottak (a spanyol védelem 714 perc után kapitulált), a spanyol „hátrányt” pedig tovább növelte, hogy Fernando Torrest sérülés miatt negyedóra után le kellett cserélni. Igaz, az egyre kezdeményezőbb selección egyenlítéséhez éppen a helyére álló Cesc Fabregas nagyszerű passzára, no meg Andrés Iniesta egyéni akciójára volt szükség: a barcelonai a kapust is elfektette, mielőtt a hálóba lőtt.
A második félidőben már Spanyolország irányított, és alakított ki több helyzetet, de Belgium gyors kontrái révén többször is zavarba hozta Iker Casillast és a védőket, az Európa-bajnok tehát egyetlen pillanatra sem érezhette magát biztonságban.
A belgák kétszer ráadásul a hálóba is betaláltak, igaz, a játékvezető les miatt mindkétszer érvénytelenítette a gólt. Nem úgy a túloldalon: az utolsó percekre beálló Daniel Güiza hajszálpontos beadására David Villa érkezett, s három lépésről a belga kapu bal oldalába fejelt. A valenciai támadó ötödik gólját szerezte a sorozatban, de ez kétségkívül minden korábbinál fontosabb volt. Ezért ugyanis már valóban járt a három pont a spanyoloknak.