Csodacsatár

…és akkor Waltner Róbert kezében egy nemzetiszínűre festett labdával beszélni kezdett. A Zalaegerszeg csatárának szavai szépen csengtek, szívhez szólóan emlegette gyerekkorát.

A zalaegerszegi csapat szurkolói talán ennél a résznél kapták fel a televíziót, és dobták ki az ablakon. Nem csoda. Csapatuk úgy kapott ki a Győrtől, hogy a találkozó jelentős részében emberelőnyben játszott, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy sikerüljön a várva várt győzelem.

Erre tessék, Waltner Róbert nem a pályán, hanem egy reklámban domborít. Ez már tényleg sok.

S most ne menjünk vissza Koplárovics Béla Manchesternek lőtt góljáig, a róla írt rockballadáig, mert bizony a ZTE azóta is meghatározó szerepet tölthetne be a magyar labdarúgásban.

Valamiért mégsem teszi. Valami nagyon hibádzik Zalában – a csapat csak szenved. Szenved akkor is, amikor hazai sztárok szerepelnek benne, és ugyanez a helyzet, amikor a szláv régióból érkező futballisták alkotják a keretet.

Most két hét szünet következik a bajnokságban, és Zalában alighanem elvitatkoznak a vezetők, a játékosok és a szurkolók azon, hogy ilyen háttérrel, ilyen szurkolótáborral nem bűn-e az, amit jól kereső futballisták bemutatnak kék-fehér szerelésben?

És persze az is vita tárgya lehet, hogy akkor Waltner Róbert foglalkozására nézve előretolt csatár, védekezzen-e a saját tizenhatosánál, vagy sem? Mert immár nyílt titok, hogy Supka Attila edző és az előző évad gólkirálya napok, sőt hetek óta nem jut közös nevezőre ebben a témakörben.

Persze nem Waltner Róbert tehet arról, hogy ő szerepel abban a sörös reklámban. Ne őt szidják, ne őt gúnyolják, sokkal inkább azt a közeget, amely képtelen valamirevaló sztárt vagy pontosabban egyéniséget felmutatni, olyan futballistát, aki valóban hiteles, akit szeret a magyar futballtársadalom, és akit igenis példaként lehet állítani a közvélemény elé.

Sörrel vagy anélkül. A Zalaegerszeg tipikus magyar csapat, Waltner Róbert pedig legutóbbi gólkirályként, idei reklámhősként a tipikus magyar csodacsatár.

Verbálisan lövi a gólokat…