Aki ismeri, tudja: min dene a kertészkedés. Most, hogy majd másfél év elteltével újból klubcsapatot irányíthat, aligha jut idő a hobbijára…Aki ismeri, tudja: min dene a kertészkedés. Most, hogy majd másfél év elteltével újból klubcsapatot irányíthat, aligha jut idő a hobbijára…
Ó, a kertben akkor is burjánzott a gaz, amikor az utánpótlás-válogatottnál dolgoztam – nevetett Sisa Tibor. – Furcsa érzések kavarognak bennem. Alighogy eljöttem a szövetségtől, rögtön álláshoz jutottam, méghozzá olyan csapatnál, ahol nagy célokat tűztek ki a vezetők. Engem mindig megtalálnak a nehéz feladatok, de nem vagyok az a típus, aki meghátrál. Az akadályok csak dacosabbá tesznek. Szerdán tárgyaltam először a diósgyőri vezetőkkel, és tudom, voltak rajtam kívül más kiszemeltek is.
Nem titok, hogy korábban, még az MLSZ alkalmazottjaként is elhalmozták remek ajánlatokkal. Mivel győzték meg a piros-fehérek?
Borzasztó két hónapon vagyok túl, sőt az elmúlt hét maga volt a pokol; éjszakánként álmatlanul forgolódtam az ágyamban. A megkeresés után sokat hezitáltam, ne várjak-e még egy új feladattal. Az ismerőseim viszont azt javasolták: minél előbb kezdjek újra dolgozni, különben csak emészteném magam. Aztán felhívott egy barátom: nézzek meg az interneten egy képet, amelyen egy kisgyermek imádkozik, alá pedig azt a szöveget írták: Add uram, hogy Sisa Tibor legyen az edző! Márpedig ha valahol így várnak valakit, nem lehet nemet mondani.
Mivel hétfőn áll munkába, csak a lelátóról nézheti a Nyíregyháza elleni összecsapást…
Szó sincs pihenésről, jó néhány elintéznivalóm van még. De a jövő héten már belevetem magam a munkába. Igaz, varázspálcám nekem sincsen, ám nem várok türelmet, szeretnék megfelelni – csak azért is!