„Kérek mindenkit, emlékezzen vissza arra, amikor először jött edzésre ezzel a csoporttal, amikor kissé szorongva, kissé bátortalanul ült le a többiek közé. Nektek is jólesett akkor, hogy a társak szeretettel és barátsággal fogadtak benneteket. S bár Emesét jól ismeritek, s ő is titeket, mégis azt kérem, segítsétek a beilleszkedését” – ezekkel a szavakkal kezdte az edzést Turi György a Kőbánya SC Kőér utcai uszodájában.
Az edzést, amely az első volt a pekingi olimpia óta.
Az edzést, amelyet az egyik úszó különösen izgatottan várt. Kovács Emese néhány hete döntötte el, hogy a Jövő SC-ből a Kőbánya SC-be igazol. Az okokról és a miértekről már esett szó, mostantól sokkal fontosabb a jelen és a jövő – most már nem az egyesület nevéből adódóan…
Emese tehát ott ült az uszoda lelátóján, s jóleső érzéssel konstatálta: a mester szavai már az első edzésen meghallgatásra találtak. Kevesebbet ugyan nem úszhatott, mint a többiek, ám mosolyból talán jóval többet kapott, mint amire számított.
„Valóban rettenetesen izgultam az edzés előtt, régen éreztem ilyet – mondja Kovács Emese. – Vártam már, hogy elkezdődjön a felkészülés, bár annak örülök, hogy egyelőre még nem úszunk túl sokat. Biztos vagyok abban, hogy jót tesz majd a környezetváltozás.”
Az utolsó mondat valójában csak megerősítése annak, amit látunk, hiszen Emese felszabadultnak tűnik, és láthatóan jól érzi magát.
Turi György is készült erre az első tréningre, no nemcsak papíron, kicsit másként is: a 200 méter pillangó Európa-bajnoki ezüstérmese ugyanis megkapja a mestertől az első Kőbánya SC feliratú sapkáját – mondani sem kell, itt a gesztusnak van igazán nagy értéke.
Az új tanítvány az úszósapkán kívül jó tanácsokat is kap edzőjétől, a következő pillanatban pedig már a rajtkőnél látjuk viszont. Otthonosan mozog az új környezetben, bár az még kissé szokatlan számára, hogy a Kőér utcai uszoda medencéje harminchárom méteres. Ebből
– hány hosszt is kell úszni pontosan? – támad is egy kis derültség a vízben: Kovács Norbert és Kozma Dominik még zrikálja egy kicsit Emesét, ám ő ebből is leszűrheti: jó helyre került.
Örül az új társnak Szepesi Nikolett is, no meg annak, hogy úgy tűnik, a második kézműtéte immár sikeres volt.
„Egészen más most a kezem, mint volt az első műtét után – mutatja jobb kézfejét mosolyogva. – Azért még oda kell rá figyelnem, de már nem dagad meg, nem is olyan érzékeny, mint tavasszal volt. Emese? Tudom, hogy közhelyes, mégis nagyon örülök annak, hogy itt van. Korábban is jóban voltunk, és végre-végre újból lehet ütőképes vegyes váltónk.”
A kvartett harmadik tagja pedig Dara Eszter lehet, aki most amolyan surranó fantomként mozog az uszodában. A fotózáson még ott van, aztán már szalad is – az uszodából kifelé.
„Vezetni tanulok, és egészségügyi tanfolyamra kell mennem – magyarázza. – Persze ez nem jelenti azt, hogy felmentést kaptam az edzés alól, mire a többiek ideértek, én már letudtam a mai penzumot.”
A Kőér utcában tehát beindult a nagyüzem: a csapat – immár Kovács Emesével a soraiban – készül a következő megméretésekre.
