„Mintha az égiek sem akarnák” – Russell úgy érzi, már nincs veszítenivalója

George Russell számára igazán keserű véget ért a Kanadai Nagydíj. A brit versenyző az elmúlt versenyhétvégék nehézségei és különösen a miami visszaesés után abban bízott, hogy Montrealban fordul a kocka: újra formába lendülhet, visszavághat, és megerősítheti a csapaton belüli pozícióját is. Bár a sprinteseményeken rajtelsőséget és győzelmet szerzett, megnyerte az első komoly csatát a csapattársával szemben, majd a szombati időmérőn a semmiből húzta elő az újabb rajtelsőséget, vasárnap minden összeomlott körülötte: a 30. körben, vezető helyen haladva lassult le a Mercedese.

A meghibásodás egy pillanat alatt semmisítette meg Russell reményeit: nemcsak az Andrea Kimi Antonellivel folytatott kőkemény összecsapásnak vetett véget, hanem a versenyének is. A brit kiesése és a csapattárs sorozatban aratott negyedik sikere következtében hátránya 43 pontra duzzadt az egyéni világbajnoki összetettben.

A pilóta nem is próbálta leplezni a csalódottságát a drámai kiesés után: dühében kihajította fejtámaszát a pilótafülkéből, és az autó orrára is rácsapott, amit a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) egyáltalán nem nézett jó szemmel, így a sportfelügyelők elé idézték. Russell végül bocsánatot kért a viselkedéséért, és elismerte, hogy nem mutatott jó példát, ezért 5000 eurós, felfüggesztett pénzbírságot kapott. Az összeget abban az esetben kell ténylegesen kifizetnie, ha a következő 12 hónapban ismét felelőtlen magatartást tanúsít.

„Egyszerűen nem akartam elhinni – felelte Russell arra a kérdésre, mit érzett az akkumulátor meghibásodása után. – Olyan, mintha valaki nem akarná, hogy harcoljak ezért a világbajnoki címért. Az elmúlt öt futamból háromszor történt valami, ami keresztülhúzta a számításainkat. Most egyszerűen nehezen találom a szavakat – mondta az F1 TV kamerái előtt, majd a Sky Sportsnak nyilatkozva a kiesés pillanatait is felidézte. – Hirtelen minden elsötétült. Befordultam a kanyarba, leállt motor, nem volt elektronika és rendes fékhatás sem.”

Russell ugyanakkor igyekezett a pozitívumokba is kapaszkodni:

A kiesés ellenére Russell szemmel láthatóan élvezte a hétvége egyik fő történetszálát, vagyis az Antonellivel vívott csatát. „Szerintem nagyszerű volt, őszintén imádtam, nagyon élveztem. A gokartos időket idézte fel bennem. Nem értünk össze, kemény, szoros csata volt. Imádtam. Erről szól a versenyzés. Elégedett vagyok azzal, ahogyan kezeltem a helyzetet, ahogyan vezettem, és összességében nagyon örülök a hétvégémnek a saját teljesítményem szempontjából.”

„Miami után sok volt a kétkedő hang,  sok szó esett rólam, de én tudom, mire vagyok képes. Pole a sprintidőmérőn, sprintgyőzelem, rajtelsőség a kvalifikáción, vezettem a versenyt. Kemény csaták voltak, és tényleg imádtam az egészet. Szívesen folytattam volna még 30 körön át, kíváncsi lettem volna, hova fut ki a párharc, de végül így alakult” – reflektált, majd kiemelte, a mostani eset után úgy érzi, lekerült róla a nyomás, és most már Antonelli az, aki veszíthet.

Russell hiába talált magára Montrealban, a technika ismét közbeszólt, ami könnyen lehet, hogy teljesen új fejezetet nyit meg a bajnoki csatában.