Első körben jár a dicséret a szövetségnek, mert látszik, hogy ténylegesen tenni akar a magyar utánpótlásért. Mindamellett új koncepció látszik kibontakozni ezen a vonalon is. Most az a divat, hogy a magyar edzők nem értenek a szakmához, úgy látják, a fejlődéshez más módszer, más modell kell, éppenséggel a holland. Csendben jegyzem meg, a magyar edzőképzési rendszer speciel a holland mintájára működik, éppen annyit tanultunk és olyan felosztásban, mint ők. A lényeg: az utánpótlásban évtizedes koncepcióra van szükség, Wilco van Buuren viszont első körben tudtommal egy évre szegődött hozzánk. Ha elindít egy rendszert, majd követjük – de mit is? Erről még nem sokat tudunk. Nem hiszem, hogy nagy ördöngösségről lenne szó. Sisa Tibor kiszállásáról annyit, ő az utánpótlásban dolgozott, ismeri a viszonyokat, tudja, mit miért tesz. Az igazi egyéniségek akarnak edzők lenni, és egy egyéniség az övéhez hasonló helyzetben vagy kiszáll a „vonatból”, vagy fel sem száll a szerelvényre. Nem biztos, hogy minden edzőkolléga egyetért velem. Én megértem Sisa Tibort, így én sem lennék részese az ügynek, de meggyőződésem szerint a régi magyar élvonalból senki sem. Persze azt sem feltétlenül zárom ki, hogy élvonalbeli edző szeretne lenni, mondjuk, a DVTK-nál…
