Az utóbbi időben nagyon megkedveltük a 3–2-es végeredményt, igazi mesebeli számösszetétellé vált számunkra. Álmainkban sem gondoltunk ilyen kezdésre, a tavalyival össze sem lehet hasonlítani az idei bajnoki rajtot. Próbáljuk minél hosszabbra nyújtani veretlenségi sorozatunkat, de tisztában vagyunk vele, hogy lépésről lépésre kell haladnunk. A célunk továbbra is a legjobb nyolc közé kerülés, ez lebeg elsősorban a szemünk előtt.Nagyon sok mindent kellett tanulnunk, az előző évben igazából nem tudtuk, mibe vágunk bele. Más az iram, a bírói felfogás, ráadásul meg kellett szoknunk a rengeteg utazást. Sok múlik azon, hogy amíg tavaly rendre gólszegények maradtunk a kritikus szituációkban, addig most a magunk javára döntjük el a kiélezett helyzeteket. Nem beszélhetünk tehát az oly sokat emlegetett „magyar betegségről”, azt gondolom, rácáfoltunk erre a szapporói világbajnokságon is, valamint az EBEL idei kiírásában.Sokat köszönhetünk a légiósoknak, akik lényegesebben jobbak szakmailag és emberileg is, mint tavaly. Minden értelemben kiváló a csapatunk összetétele, a fiatalok és a rutinosabbak, a légiósok és a magyar válogatott játékosai remekül kiegészítek egymást.Nem utolsósorban pedig a fehérvári találkozókon hatalmas erőt ad fantasztikus közönségünk.Tavaly az első 10-15 mérkőzésen nem vettek minket komolyan a bírók se, mára ez is megváltozott. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nem volt komolyabb probléma az idén a játékvezetéssel. Az első és a negyedik találkozónkon is bíráskodó Dremelj játékvezetővel semmi gondunk nem volt a nyitó mérkőzésen, most vasárnap a Villach ellen pedig talán rossz napja volt…A kiállítások nagy része jogos volt, igaz, hazai pályán a 22/8 perc büntetőidő kicsit furcsa…Fel kell rá készülnünk, hogy más felfogásban vezetnek a bírók, fegyelmezettebbnek kell lennünk, hogy ne legyen ilyen sok kiállításunk.A fizikai fáradtságon túl (heti három találkozó) a mentális fáradtságra is fel kell készülnünk. Rengeteget utazunk, Graz és Bécs a két legközelebbi úti célunk. A meccseken az első 10-15 perc azért is nehéz, mert az ilyen hosszú utat követően még érezzük lábunkban az elgémberedést. Mivel azonban a klub költségvetéséből bizonyosan nem fog telni magánrepülőgépre, így marad a hosszú buszozás. Persze nem luxuskörülmények nőttünk fel, tudjuk jól, mik a lehetőségeink. A fejlődésünkhöz azonban elengedhetetlen, hogy magasabb színvonalú bajnokságban edződjünk, ennek az ára a sok, hosszú utazás.A héten szerencsére kétszer is itthon játszunk, vasárnap és pénteken nagy szeretettel várjuk szurkolóinkat a hazai mérkőzésekre. Persze aki teheti, eljöhet Klagenfurtba is kedden, hogy drukkoljon nekünk.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik